A kofaasszony, aki másodállásban a meglehetősen ronda halárus szeretője kis híján teljes letargiába esett, hogy nem ő tudósította a kikötői népet arról, hogy a Külső negyed legendás pincérnője vérbor - kereskedés vádjába esett. Pedig az milyen zaftos pletyka lett.
Így most a szokottnál is kedvesebben borzolgatta a kis gnóm, Fürtike koszos fülecskéit. Ezt látta volna csak meg a halárus! De, szerencsére, nem látta.
Mikor a gnómfajzat sündörögni kezdett a nő körül, csak néhány extra szilvát remélt, de a beszélgetés fonala izgatottá tette a kofát, így szándékosan nem figyelte, hogy egy alma is a szilvák közé került. Pedig a beszéd tárgya először nem volt valami izgalmas. Az időjárás, az árfolyamok, az arénaharc. Még csak arról sem volt nagyon szó, hogy a tengerünnepen ki kit csalt meg. Inkább arról rebesgettek, hogy a pincérnő talán megsem bőnös, sőt, valakik nagyon meg akarják őt ölni.
- Hihetetlen, hogy milyen hirtelen akarták eltüntetni a nőt, pedig addig szinte egyeduralkodó volt a városban. De nagyon nem akarnak ezek konkurenciát - mondotta sejtelmesen Fürtöske, aminek a kofa nem tudva ellenállni, beljebb húzodta a sikátorba, de onnan már csak egy - egy szótöredék, vagy hangfoszlány hallattszott ki.

 

- … Hát az úgy volt, hogy a egy banda … a csempészáru drágább, és a pénz ugye … a Szigetek felöl … alkohol is volt benne … már a nyomában voltak a klán tagjai … fölülről tüntek el … valaki meg is halt, de nem beszélnek … jaja, a hivatali fickók közül… állítólag maga a Céh is … kínos, pénzes titok… mondom, hogy azért tiltották be, mert így ők zsebelhetnek be több pénzt, na …de ne szólj szám, nem fáj a fejem…

 

No, ennél a mondatnál némi cuppogás és nyeldeklés után sutyorgóra fordultak a hangok, majd a fura páros elősettenkedett, mindkettőnek csillogott a szeme.
- Ha megtudsz valami biztosat, tojást is adok. - kérte a kofa
- Ha megtudok valamit, akkor Te kapsz tojást, galambom - búcsúzott a gnóm - köszönöm a szilvát…