Szerződés,

mely létrejött a Kalmárok Céhe - Sziklaöbli Központ és a Tudósok Szabad Páholya között.

A Kalmárok Céhe - Sziklaöbli Központ 60.000 aranyat átvett a Tudósok Szabad Páholya megbízottjától,

és leszállította a megrendelt 60 vasércet.

J.P.: Azt a fülest kaptam nemrégiben, hogy klánjuk, a titokzatos tanoda, a Szférák Háza be fog épülni a Gnóm műhely berkei közé. Gondolom, sokakat érdekel, mi ennek az oka, mik a körülményei, és úgy általában… Vajon hogy fog érvényesülni ez a társaság ott, megmarad-e az iskola önállósága? Így felkerestem Önt, Wiera Anum urat, hátha válaszol kérdéseimre. Most szeretném Önt felkérni kérdéseim -és valószínűleg az olvasók kérdéseinek- megválaszolására, természetesen a körülményeket illetően.

W.A.: Mindenek előtt szeretném megköszönni amiért megkeresett a kérdéseivel. Igyekszem mindre sorjában felelni.

J.P.: Első, legfontosabb, legértékesebb: Miért döntöttek úgy, hogy beépülnek a Gnóm műhelybe?

W.A.: A „Miért” kérdése valóban a legdöntőbb ám sajnos a választ már koránt sem volnék képes ennyire összefoglalni. Nem állíthatom, hogy egyetlen, jól körülhatárolható oka volna döntésünknek, inkább a számos apró szempont végül ezt eredményezte. Mindenek előtt a tisztelt olvasóknak tudniuk kell, hogy klánunk már korábban is tárgyalt –az akkor még Karavánpihenőben székelő- Gnóm Műhellyel az egyesülésről, igaz akkor úgy volt, hogy Ők csatlakoznak hozzánk. Ezen tárgyalásokat azonban egy csapásra elvágta a településen történt katasztrófa. Mindeközben pedig a város vezetőség bürokrácia malmai tovalendültek a fejünk fölül melynek eredményeképp az iskola megalapulásáról szóló engedélyért még sokáig kellene várnunk. A Műhely Sziklaöbölbe költözött, mi pedig minél hamarább elkívánjuk kezdeni tevékenységünket. Jó ár, remek vétel. Kivételes együttállás.

J.P.: Második kérdésem: Egyöntetű volt-e a döntés? Minden egyes tagot inspirálta a költözködés, vagy voltak ellentétek is?

W.A.: Az iskola előzetesen levélben értesített minden tagot a helyzetről és a főbb lehetőségekről, majd saját elgondolásának ajánlása mellett szavazásra bocsátotta a kérdést. Természetesen –minthogy iskolánk nem Sáskaemberekből, vagy Zombikból állnak- eltérő vélemények voltak. Alig kevesen támogatták egyértelműen az összeolvadást, ám ugyancsak nagyon kevesen ellenezték azt komolyan. A döntő többség némi szomorúsággal de maga is úgy látta, hogy ez lesz a legjobb megoldás s örömmel mondom tudósokhoz méltó mód mindenki elfogadta az érvek és a többség kívánságát.

J.P.: Harmadik kérdésem: Változik-e az iskola? Hogyan fog érvényesülni a beépülés után?

W.A.: Intézményünk természetesen némely dologban meg fog változni az egyesülés következtében, ám véleményem szerint kizárólag előnyére. Az általunk tanítani kívánt három fő tudományt (az alkímiát, a csillagászatot és a mechanikát) változtatás nélkül átültetjük a műhely életébe, ahogy az al- tudományokról és kasztokról sem kellett lemondanunk. Lényegében a változás csak annyiban érezhető majd, hogy az épület máshol lesz, mint ahogy mi terveztük, nem Szférák Háza néven, hanem Gnóm Műhely alatt fogunk működni, illetve – ennek nagyon örülök- Brag mester gnómjainak hála erősebb lesz a mechanika képzésünk és kutatásunk.

J.P.: Úgy hallottam, hogy ez a folyamat nem csak lelki, hanem testi munkálatokkal jár, hiszen építkezések indulnak meg. Egy viszonylag ifjú klán hogyan képes ezek lebonyolítására, megszervezésére, anyagi támogatására?

W.A.: Az egyesülésnek egyik legnagyobb előnye, hogy az iskolának nem a semmiből kell létrejönnie, hanem egy már létező szervezett fogad a sorai közé. Ez épp, hogy nem nehézség, hanem könnyedséget hoz az életünkbe. Természetesen a munka legkézzelfoghatóbb része ettől még kérdéses. Ez a két klán tagjain múlik majd, az Ő erőbefektetésüket fogja mutatni mily gyorsan vagy épp keservesen indulhat el a közös életünk. Jómagam szkeptikus jellem vagyok, de jelen esetben bizakodással tekintek előre.

J.P.: Ön szerint jobb lesz így, vagy önálló iskolaként értékesebb lett volna?

W.A.: Corvus minden városában számos céhet, intézményt és klánt találhatunk, talán a városok népességéhez képes túl sokat is. Számomra megdöbbentő, hogy mily mértékben szétforgácsolódik az erő, tenni akarás és tehetség a sok klán között. Meglátásom szerint sokkal jobb ha kevesebb központ körül egyesül minden. Persze ezt orvosként és tudósként mondom. Minket nem köt sem eskü, sem hűbér vagy bármi más, így szabadon dönthetünk saját belátásunk szerint.
Személyes véleményem szerint ennél jobb nem is történhetett volna az iskolával, legfeljebb persze csak akkor ha az egyesülés fordítva történik, de ennek nem tulajdonítok fontosságot. Iskolánk vezetőjének s magamnak is mint tanárnak nem titkolt célunk, hogy az intézményt – mostantól nem Szférák hanem Gnóm Műhely… - mihamarább ismertté tegyük. Szándékunk, hogy Sziklaöböl világszerte ismert és elismert legyen tudományában, s erre minden alapunk meg is van. A most épülő könyvtár… a Tudósok Szabad Páholya, kik –nem csak fizikálisan, de átvitt értelemben is- Világítótoronyként műkődnek… Célunk nem kevesebb, mint ezen erők mellé szeretnénk felsorakozni.
Remélem ezen vágyunk elérésekor számos érdekes hírrel szolgálhatunk majd Önnek és olvasóinak.

J.P.: Köszönöm szépen, hogy válaszolt kérdéseimre.

Sziklaöböl épül, szépül, és gyarapodik. A kultúra fejlődik, hála a könyvtárnak, amelyet több klán együttes erővel és közös támogatással épít, hogy a város kultúrája fejlődjön, és egyáltalán, hogy a városnak legyen egy könyvtára. Ugyanis itt székelnek Corvus legnagyobb tudósai, vannak művészi klánjaink is, iskolák is, miért ne lenne egy könyvtár?
De nem csak a könyvtár a fejlődés lépcsőfoka. Egyre több a klán, egyre több a lakos is. Legutóbb beszámoltam a Szférák Házáról (mely sajnos már nem lesz többé önálló klán, beépülni készül a Gnóm műhelybe). Most azonban egyszerre két közösség is megjelent városunk színterén.
Az egyik a Könnyezők társasága, Cirdan Airaven vezetésével. Érdekes közösség, tele szemfényvesztőkkel, csepűrágókkal, bajkeverőkkel, kéjnőkkel. Hogy Sziklaöböl városa képes-e befogadni, az majd kiderül.
A másik pedig a Legendák Kalandorai klán. Arra születtek, hogy egész életükben hősként cselekedjenek. Címerükön főnix, a tűzmadár, az újjászületés jelképe. Hogy kell-e Sziklaöbölnek még egy harcosi klán, azt majd a Szépszemű eldönti. Mi pedig várjuk a folytatást.

Sziklaöböl a veszélyek városa lett. Nemrég tudósítottam Arusz Raanusz tudós haláláról, most ismét egy ilyen esetről kell írnom. A Kikötő-negyedben történt gyilkosság mozzanatait egyelőre homály fedi. Azt tudjuk, hogy a holttestet az emberölő elhurcolta. Talán egy klán is áll az ügy hátterében, de ez nem lehet bizonyos.
Az áldozat táncosnőként dolgozott, fél-elf volt, Bjarne Alle névre hallgatott. Elmondások szerint vonzó nő volt, igazi primadonna, ebből következtethetjük, hogy talán nemi erőszak áldozata is lett. Reméljük, az ügy körüli homály előbb-utóbb szertefoszlik, és a városőrség intézkedik majd az ügyben. Az elhunyt pedig nyugodjék békében.
A másik balsejtelmet Zazeerath Zedric klánvezér asszony által tudhatjuk. Klánja harcosai őrjáratoztak a Bozótosban, és egy csapat goblin és egyetlen egy troll állta útjukat. Városunk környéke is hihetetlen mértékben biztonságtalan lett.
Szerencsés eset, hogy a sziklaöbli polgárok nem várják, míg a vész jön hozzájuk, ők a vész elébe mennek. S nagy sikerrel. A Tercio F Adon által vezetett csoport ügyesen, vad küzdelemben megtisztította a város környékét ezektől a vadorzóktól, így a Sziklaöböl felé vezető út ismét biztonságos lehet, nyugalmunk is megmarad.
Köszönjük, amit értünk tesznek városunk hivatásos és önkéntes oltalmazói!

Az utóbbi időben a városházán a Tudósok Szabad Páholya egy kérvénnyel fordult a vezetőség felé. A kérvény pedig az, hogy a most épülő városi könyvtár neveztessék el a tragikus körülmények között elhunyt csillagászról, Arusz Raanuszról. Mint már tudhatjuk, az esetleges névadó a közelmúltban halt meg, meggyilkolta egy rabolni készülő hölgyemény.
A küldöttségben a TSZP három meghatározó alakja volt: Lohengrin Ritari, aki jelenleg a klánvezér, Respectus Amzilkatak, a tudósok tudósa és Csala lovag, aki már több ízben is kifejezte hűségét klánjához.
Az írnok szobájában feljegyezte a kérelmezők minden mondandóját, búját-baját, na és persze ésszerű érveiket, aztán eljuttatta a városi tanácsnak a kérvényt. A tanács pedig döntött.
Hogy mi történt az írnoki irodában, nem tudhatjuk. Állítólag a városházán dolgozó szorgos úr némi ajándékot kapott. Ezzel köszönték meg a segítséget, vagy esetleg meg szerették volna pecsételni a döntést? Nem tudjuk. Az ítélet azonban megszületett.
A könyvtár nem lesz az elhunyt tudósról elnevezve. Marad a Szépszemű Könyvtára, így nem emelve ki a klánok közül egyet, és minden sziklaöbli polgárnak kedvezve. Azonban a kérelmezők sem maradtak hoppon, hiszen az egyik olvasóterem Arusz Raanusz nevét fogja viselni. A tudósok ezt is sikerként élik meg, s talán kicsit vigasztalja is őket a gyászban. Egy biztos: méltó emlék lesz ez mindenki számára, és abban is biztos vagyok, hogy az Arusz Raanusz-olvasóterem tudósok hadával lesz majd tele.

A közelmúltban súlyos gyilkosságnak esett áldozatul a könyvtár építésén dolgozó tudós, Arusz Raanusz. Az Okulár lap számára horoszkópot is készítő férfit egy vörös hajú hölgyemény, Emasil Repatom késelte meg. A gyilkosság egy “egyszerű rablásnak” indult, azonban az úr nem kívánta odaadni családja féltve őrzött pecsétgyűrűjét, melyen a jelkép, a szárnyas teknősbéka található, a düh azonban elfojtotta a nőt, és addig-addig próbálkozott, míg a férfi holtan rogyott a földre - ékszerét azonban markában tartotta, így a nő még “zsákmányt” sem tudott szerezni.
A könyvtár építésén dolgozók azonnal a haldokló felé igyekeztek, de már késő bánat volt. A bűnöst elkapták, rögtön a városházára vitték. A gyilkos elmondása szerint a gyűrű volt támadása legfőbb oka, de kísérletet is tett a holt életének befeketítésére. Egy kérdést tett fel: “Megmondjam, mivel foglalkozott?” S ekkor egy varázslattal a terembe igézte a csillagos eget.
Arusz Raanusz egy gyászoló klánt hagyott hátra, s mi több, egy gyászoló menyasszonyt, a mindössze négy esztendős Burbit.
Nyugodjék békében!

A klánok és magánszemélyek által adományokból épülő könyvtár építése a napokban megkezdődött…eddig három klán küldött önkéntes munkásokat, a Szellemlovagok, a Szellemsárkány és a Tudósok Szabad Páholya. Az építkezés jó példája annak, hogyan foghatnak össze a város klánjai, s adományokkal, munkájukkal hogyan építhetik közösen szeretett városukat!

Respectus
az építkezés főpallérja

A Tudósok Szabad Páholya ismét lázasan dolgozik. Ismét újságot gyárt. Az új lap neve Okulár - Üvegen innen, és üvegen túl…
S ez az olvasmány tényleg ablak a világra. Illetve egy okuláré. Ki így, ki úgy látja benne a világot. Állandó rovatai vannak, mind-mind élvezetes és érdekfeszítő.
Bevezetésként a Páholy által szerkesztett régi újságokból válogattak cikkeket. Nehéz volt a dolguk, hiszen sok jó közül kiválasztani a legjobbakat, nem könnyű feladat.
A már megszokott tudományos rovatot személy szerint el is vártam a Páholytól, Corvus legnagyobb (tudós)klánjától. Azonban új rovatok is jelentkeztek, és ezek sem mindennapiak.
Vegyük például Zia Aszpodelosz, a sötételf rovatát, melynek neve Veszett lelkek - elmerengnek. Ez az úgynevezett sötét művészetek műveinek közzétételére szolgál, kissé elvont, de nagyon-nagyon elgondolkodtató. S a veszett lelkek elmerenghetnek…
Vagy ott van Marie Clement, a bohókás újságíró. Az ő rovata igazi kikapcsolódás. Sokszor mosolyodom el az Okulár e részét olvasva, és a végén pedig ott a rejtvény, melyet ki nem szeret? Legutóbb a rejtvényen a Páholy egyik legifjabb tagja, a négyéves Burbi nyert…
…akinek véletlenül szintén saját rovata van az újságban. Burbi hébe-hóba. Ez a példázat arra, hogy egy négy és féléves kislány, Burbi (aki nem Burbika, és nem Kicsi Burbi, csak egyszerűen Burbi) hogyan látja a világot. Tippeket ad a vele egykorúaknak, és elmélkedik a világról a vele egykorúak szemével.
Giego Drom, az újságíró inas, Giego Dencs és Dromedar tudós barbár közös gyermeke. Az ő rovatában interjúkat olvashatunk, legutóbb például a városőrség vezetőjével készített egyet, azelőtt pedig a vezéri párral. Olyan újságíró ő, aki rögtön ugrik, ha valahol történik valami, és szívesen fog meg egy pennát, hogy leírja, amit le szeretne írni.
Érthető, hogy miért van az Okulárnak ekkora sikere. Ez nemcsak az olvasók nagy számában jelenik meg, hanem abban is, hogy már három városból is támogatják a lapot. Egyrészt a pormedri Vidám Gazfickók klán, a Páholy szövetségese, másrészt a helyi Örökzöld Remény klán, a polgárság képviselője, harmadrészt pedig az ötbányai Jégtüskék klán, az egyetlen ötbányai művésztársaság.
Érdemes elolvasni az Okulárt, akár Sziklaöbölben tartózkodunk, akár másutt. Mert nem véletlenül ennyire sikeres.

Julie Pane

Hannah, Az Örökzöld Remény gyapjúkészítőinek vezetője baráti alapon felajánlotta klánja gyapjútermelésének egy részét, hogy a városőrség ezentúl kényelmesebb ruhákban oltalmazhassa hőn szeretett városunkat. Rob Telone, főkapitány örömmel fogadta a felajánlást, melyért a gyapjúkészítő kisasszony nem kért ellenszolgáltatást, mondván, hogy: “Önök mindig nagyon jól végezték a munkájukat, tegyék továbbra is így!”
Az Örökzöld Remény egyébként nagyon jól végezheti a munkáját, hiszen már több klántól több felkérést is kaptak a gyapjút illetően.
Hogy hogyan is készül a gyapjú? Ezt Az Örökzöld Remény klántagjai szinte kivétel nélkül tudják:
A lenyírt gyapjút előbb kimossák, válogatják, megszaggatják, guzsajra kötik és orsó segítségével megfonják, s gubaszéken megszövik. A ritkásan megszőtt gubavászon a kallóba vagy ványolóba kerül, hogy ott tömörebbé váljon. Egy vizet tartalmazó fadézsában gyúrják, tapossák az anyagot, majd tégla alakú résekkel ellátott kádat használnak, amelyben vízi erővel forgatják a kádba helyezett szövetet. Egy-két napi kallózás után a gubaszövet kemény, merev és tömör anyagá változik. Festékeket is főznek különféle füvekből és gyökerekből a fonalak megfestésére.
Az Örökzöld Reménynek további jó gyapjúkészítést, a városőrséget pedig további jó őrködést kívánok, ezentúl újfajta ruházatban!

Julie Pane

Interjút készítettem a Krizantém Leányai nevezetű klán, vezérasszonyával. Igen sok dolgot tudtam meg, mit most veletek szeretnék megosztani. Van szó az elődjéről, és a klánon belüli életről. Egy kis szösszenet, az interjúból:
M.A.: - Üdv néked….Melanie Avelon vagyok.
Én: - Üdv…1. kérdés: - Milyen a klán tagok viselkedése? Könnyű velük? Vagy vannak nehéz esetek?
M.A.: - Általában nincs velük gond. Nálunk nincs merev hierarchia, mind nővéreknek számítunk. Nem szoktam parancsolgatni senkinek… így aztán békében élünk.
Én: - Milyen érzés a Krizantém Leányai klánt vezetni? Nehéz dolog?
M.A.: - Az üzleti ügyekben szerencsére segít Damien of Fire, az Oltalmazóink vezetője.
Én: - Mi történt az elődöddel?? Hogy hogy te vagy most a vezér?
M.A.:- Sinead úrnő elhunyt, és engem nevezett meg utódjaként…
Én: - Részvétem. És mit gondolsz, miért pont téged választott utódjának? Gondolom ő is tudta, hogy nehéz lesz neked ilyen fiatalon vezetősdit játszanod. Miért nem, egy nálad idősebbet, és tapasztaltabbat választott vezetőnek?
M.A.: - Vannak, akik néhány évvel idősebbek, de az nem sokat számít. Tapasztalt, érett nő nincs köztünk. Ő is csak huszonkét éves volt…
Én: - Miért pont a Krizantém Leányai nevű klánhoz csatlakoztál annak idején? És mikor csatlakoztál a klánhoz? Hány évesen?
M.A.: - Én nem léptem be, beleszülettem a klánba. Anyám is Krizantém volt, és két különböző apától szülte a nővéremet és engem. Születésemtől fogva Krizantémnak neveltek, és Sinead kezdettől fogva leendő utódjának szánt. Keveset voltam kint a világban, csak fogadásokon a nővéreimmel… de egyébként úgy éltem, mint egy apáca. Ennek most vége… át kell vennem a diplomáciai feladatokat is.
Én: - Értem. És, remélem, hogy még nem nagyon kell ezen gondlkodni, de ha véletlen, arra is sor kerülne, hogy veled is valami történjen, adja Isten, hogy ne, de tudod már, hogy ki lesz az utódod?
M.A.: - Még nem tudom. Hamarosan kiválasztok valakit a kislányok közül, valakit, aki tehetséges és komoly… nehéz feladat ez. Minket még a Sinead előtti vezérasszony, Asayiel nevelt. Ő tapasztalt volt és hosszú életű… és aligha gondolta, hogy utóda oly fájdalmasan korán itthagyja e világot.
Én: - Szabad kérdeznem, hogy miért halt meg Sinead? Volt valami oka? Vagy tán beteg volt?- reméli, hogy Melanie, nem haragszik, hogy Sinead-dal kapcsolatos kérdéseket is tesz fel.
M.A.: - Nem volt beteg…A bánat vitte a sírba… de erről nem beszélhetek. Az ő titka volt.
Én: - Megértem, hogy erről nem szeretnél beszélni. Amikor kicsi voltam, volt egy madaram, és amikor az meghalt, akkor majdnem belehaltam én is a bánatba. Na de….Következő kérdés. A klánon belül vannak rangok?
M.A.: - Igen, persze hogy vannak… amikor valaki bekerül, először Margaréta lesz, amolyna szolgáló. Van, aki az is marad, például a kertészlányunk kifejezetten kérte. Aki Krizantém akar lenni, az különféle fokozatokon megy át, amíg tanul. A kezdő tanítványok ibolyaszín Krizantémok. Amikor már tudják az alapokat, egy-egy felavatott Krizantém fogadja őket húgául és tanítványául. Ekkor megkapják a Vörös Krizantém rangot. Ők már részt vesznek a fogadásainkon és egyéb fellépéseken. Amikor már úgymond mindent megtanultak, egy ünnepélyes szertartás keretében felavatják őket, és Fehér Krizantémok lesznek. Ez a teljes jogú nővéreink címe. Aztán van még az Arany Krizantém, néhány nagyon tekintélyes felavatott viseli csak, de ez már amolyan névleges cím. És vannak az Oltalmazók, a klán férfitagjai, akik a hölgyek testőreiként működnek.
Én: - Miért vagy fehérben? A gyász színe, nem a fekete? Vagy nálatok nem a fekete a gyász színe?
M.A.: - Nálunk nem. A fekete a nagy ünnepek színe, a formális öltözeté… mi fehérben gyászolunk.
Én: - Érdekes szín effektusok. Sokan vannak eze az Oltalmazók? Mindegyik tagra jut egy, vagy nem? Vagy vannak olyanok, akikre kettő is vigyáz?
M.A.: - Ó, nem, nincs sok Oltalmazó. Inkább csak dísznek vannak, meg aztán nem sok férfinak jut eszébe, hogy egy nőkből állló klánba lépjen be… pedig jó dolguk van…Sokan közülük a régebbi Krizantémok fiai…
Én: - És mond csak….most is csatlakoznak újak a klánhoz, vagy mivel a temetéssel kapcsolatos felhajtás van, most nem igazán vesztek be új tagot a klánba?
M.A.: - Csatlakozhatnak tagok, persze. Van egy emberünk, aki csak ezzel foglalkozik. A tagjelölteket csak meg akarjuk ismerni egy kicsit. Nem szabunk próbákat… aki rendes, megbízható embernek tűnik, azt felvesszük. Persze, nem biztos, hogy mindenkiből Krizantém lesz. Ahhoz nem elég a jó szándék és a szorgalom, tehetséget is igényel. De szerencsére sok kislány van nálunk, mindig van utánpótlás.
Én: - Hát….nagyon szépen köszönöm a válaszokat, és hogy ilyen őszintén válaszolt. De sajnos mint mindennek, egyszer ennek is vége kell hogy legyen. Még egyszer nagyon szépen köszönöm az interjút. Sok egészséget a vezérséghez is. Megyek is!*meghajol*Viszlát!

Következő interjúalanyunk az Örökzöld Remény nevű klán vezérasszonya lesz.