Hiteles szemtanú beszámolójára támaszkodom, amikor erről a szörnyű eseményről beszámolok a Rend és Törvény városa lakóinak. A szörnyvonulás lezáró akkordjaként a sziklaöbli városőrség néhány merész, ámde botor tagja egy sebesült orkot, bizonyos Ughjorbagart hurcolt be a városba láncra verve, és a Városháza előtti téren felállított ketrecben mutogatta. Ralfen Lyen-Mort, a város harcmestere és sziklaőre, a Tradíciók Utjai klán tagja, nem mellesleg a bestia legyőzője, szemlátomást ellenérzését fejezte ki ez ellen, és valamifajta vérszerződést kötött az orkkal, hogy idővel megküzd vele.
Szerencsétlen véletlenek, és egy őr hanyagsága vezetett oda, hogy egy felügyelet nélkül bóklászó gyermek kiszabadította az orkot, aki féktelen tombolásba kezdet menekülés közben. Első áldozata maga a szabadító volt, de szerencsére a kisfiú túlélte a mázsás ökölcsapást, talán az égiek kegyelméből.
A Sziklaőrség két tagja vette üldözőbe az orkot, aki tanúbizonyságot adott róla, hogy faja mennyire gyűlöli is az Érkezőket: éjnek évadján lepett meg egy családot, majd végzett velük, és a ház tetőjére menekülve próbált egérutat nyerni. A két Lyen-Mort, apa és fiú, vetették utána magukat, és végül egy másik, békésen alvó család házába törve útját állták. Ralfen egymaga szállt szembe a bestiával másodjára is, de ezúttal alul maradt, hisz nem csak magával, de a családdal is törődnie kellett. Holttestét gyalázatos mód az utcára hajította a bestia, majd kardját elragadva a harcmester tulajdon fiára, Thomas Lyen-Mortra támadt, aki vérre menő küzdelembe bonyolódott a bestiával.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy ismeretlen harmadik, egy bátor nő szegődött alkalmi segítőnek: bizonyos Amar Vanda menekítette ki a két harcoló csapásai elől a rémült családot, majd maga is a szörnyre támadt. Ez az elterelés talán Sziklaöböl Bajnokának életét jelentette, hisz Ughjorbagar megingását kihasználva mindkét kardját annak testébe mélyesztette.
Hős távozott közülünk, de tettével életeket mentett, igazi lovaghoz méltón. emlékezzünk hát Ralfen Lyen-Mort emlékének, és mormoljunk el egy imát áldozatos tetteiért. Sokan persze más szemmel tekintenek a történtekre, azonnal megfogalmazták aggályaikat, miszerint a város harcmester nélkül maradt…

(Ralfen Lyen-Mort - A Tradíciók útja)