Edurus főkapitány kezébe személyesen!

Árnyak kísérjék főkapitány!

Rövid levelemben teszek ezúttal jelentést, remélem, ezt elnézi számomra. A hadműveletek jól haladnak, még ha lassan is. Az orkok ogrék és trollok, goblinok és sötételf zsoldosok segítségét bírják, sámánjaik pedig, ha hatalmuk meg is fogyatkozott, hasonló képességű ellenlábas híján veszélyes ellenféllé váltak.
Ám ez a partiőrség, sáncőrség és sziklaőrség katonáinak mit sem jelent. bátran kijelenthetem, hogy vakmerőbben és szenvedélyesebben küzdenek, mint az ostrom során talán. Sebesültjeinket elláttuk, készleteinket feltöltöttük, és tovább nyomulunk előre a karavánutak mentén, katlanról katlanra. Sajnálattal közlöm azonban, hogy hírszerzőim szerint a Tudósok Páholyának egyik fiatal harcosa elesett csatározásaink közepette. Ő az első halottunk ezeken a harcokban, de vélhetően nem az utolsó.
Javaslom, hogy a felégetett táborok helyén, és a stratégiailag fontos, már visszafoglalt pontokon létesítsünk ideiglenes, aztán pedig végleges helyőrségeket. Számítok a város többi klánjának segítségére és szakértelmére, de az ön jóváhagyása nélkül mit sem ér az ötlet.
Eme nemes eszme megnyilvánulása, hogy egy, a Legendák Kalandorai közül összeverődött szabadcsapat a Bozótos megtisztítására indult. Felderítőink szerint csak a második, lerontott sáncvonal közelében akadtak számottevő ellenállásra, de úgy vélem, velük együtt, ha az istenek is megsegítenek minket egy, esetleg két héten belül akár a táborok harmadát, felét is felszámolhatjuk. Ehhez azonban jól szervezett erősítésre és utánpótlásra is szükségünk lenne, melyből be kell lássam, még hiányt szenvedünk.

Maradok tisztelettel:

Liriol Del Athor, a Démonhold klán eprimora, a Sziklaőrség kapitánya

Kelt: az Érkezők 506. évében, a Palota havának 25. napján, a Ködvölgy keleti katlanjai közt