Még a ragyakór idején települt Sziklaöbölbe, a Könnyezők segítőjeként, mely közösség azonban nehezen bírta a versengést a városi kereskedelemmel, így hajójukat, a Victoriát a Tengeri Céhnek adományozták, ő maga pedig Laila Syunas-szal együtt csatlakozott a Szellemsárkányhoz.

Fiatal kora óta harcosnak képezték, így nem okozott nagy meglepetést, hogy hova került. Előéletére való tekintettel hamar magas pozícióba helyezték, a Parti Őrség alhadnagyaként. A beilleszkedés idején is teljes erőbedobással végezte a dolgát, ám kétségkívül az volt életének csúcspontja ebben a városban, amikor maga is a sáncokon védekezett az orkok vonulásának idején. Nem csak a csatában teljesített erőn felül, de utána is, amikor a Szellemsárkány kiküldött csapata segédkezett a hátramaradt ork táborok felszámolásában.

Ahogy mondani szokás, a csúcson kell abbahagyni, így a nagyobb harcoktól visszavonult, megmaradt az egyszerűbb kikötői ellenőrzéseknél a Parti Őrség csapatában, immáron jó ideje hadnagyi posztra emelve. Ezen kívül jómaga is segédkezett Villámúr Főpapnőjének kiszabadításában a kalózok kezei közül.

Hazatérve férjhez ment -harmadszorra-, s egy éven belül életet adott harmadik gyermekének. Ezek után már csak nagy ritkán vállalt veszélyesebb küldetéseket, inkább a családjának szentelte idejét. Élete végéig hű maradt a Szellemsárkányhoz, s míg képességeiből tellett, végezte dolgát a Parti Őrség tagjaként.