Soha nem látott események történtek meg Corvusszerte, és ezen események nem kerülhették el hőn szeretett városunkat, Sziklaöblöt sem.
Mint azt már egy korábbi cikkben bemutattam, a tenger felől veszélyt és változást érezhetett minden Sziklaöbli lakos, és ez a változás valóban beállt!
Első lépésként a tengerből kiemelkedett egy lény, amelyhez hasonlót élő ember még nem látott; egy több embernyi magas, zöldesen csillogó, mozdulatlan titánszerűség lépett sziklaöböl Kikötőjébe, s ezt az alakot még a mondabeli és rettegett zöld lappány sem bírta visszatartani ettől. A titán szobrokat megszégyenítő nyugalommal állt ezután napokon keresztül; tűrvén hogy a kíváncsi, s jelenlétét nem értő öbliek, élükön a Tanácstagokkal megpróbálják megfejteni a titkát. Arra hamar rájöttek hogy semmiféle fém nem fogja, tehát elpusztítani valószínűleg lehetetlen lenne. Aztán megindultak azok az események, amelyek végső lépéseit még talán nem is tapasztaltuk.. de ne rohanjunk ennyire előre!
Először csak a felhők gyűltek Sziklaöböl felé, szokatlan, vastag pamacsokban; majd vörhenyes színű eső kezdett szitálni belőlük. Ekkor még nem lehetett tudni hogy pontosan mi ennek az oka. Később, mikoron újabb természettől szokatlan események kezdtek történni, voltak akik megsejtették a háttérben mozgó erőket: a Villámúr volt az, aki meg akarta védeni a várost, s ezt hatalmas és erős villámokkal próbálta elérni. Azonban a lény erre sem reagált. Egy hatalmas villám után, amely az embereket néhány percre elvakította és süketítette -volt akit tovább is- a lény már nem állt a kikötőben. A tengeren viszont újabb szokatlan események voltak megfigyelhetőek. Az eddig nem viharos víz hirtelen örvényleni kezdett, s mintegy magába szippantotta a felhőket; kicsivel később váratlanul újabb szokatlan eseménynek lehettünk szemtanúi: a villámok a vízből csapdostak az ég felé.
Mikor ennek a jelenségnek vége ért, a lény előjött a vízből, de ekkor már nem volt annyira robusztus méretű, körübelül két ember magasnak lehetne mérni. Ekkor megszólalt: elmondta hogy ő most már Sziklaöböl új istene, hisze megölte a rég nem látott Villámurat. Néhány elhangzó kérdés után kiderült, hogy Zujmnak szólíttatja magát, illetve Örvénynek – erre utal az általa elvárt hithű köszöntés is, az „Örvendezz az Örvénynek!” is, amit elmondása szerint a hívőinek kell használni. Továbbá kifejtette az iránti nézeteit is, hogy „hinni szükséges – élni nem” ezzel világossá tette az egybegyűlteknek, hogy aziránt nem lesz toleráns, akik nem követik őt. Azokkal szemben viszont, mint azt az ott egybegyűltek, s később a Templomhoz Zujmot követők megtapasztalták, akik őt elfogadják istenüknek, azok áldásokban részesülnek, és Zujm kegyességéből.
A hirtelen jött isten megreformálta a templomot -lerombolta a régi oltárt, és újjáépítésre szólította fel az új papjait- a Városházát megszüntette, hiszen önmagát nevezte ki a város vezetőjének, s a Városháza régi épületéből Ispotály készítésére szólította fel az újdonsült gyógyítót.
Az Örvény reformjai közé tartozik az is, hogy a városban új tisztségviselőket nevezett ki. Ezen új tisztségviselők között akad olyan is, aki már korábban is ellátott felelős posztot.
De akadtak olyanok is, akik nem fogadták el Zujmot, s továbbra is Szépszemű és Villámúr hitét tartják magukénak. Ők, egészséges életösztöntől hajtva -hiszen „hinni szükséges, élni nem”- elhagyták a várost, és a Ködvölgy határában alakítottak ki maguknak egy egyelőre még kezdetleges települést, melyet Újsziklának neveztek el. Egyelőre úgy tűnik hogy Zujm nem akarja lerombolni a telepet, de nem lehet tudni hogy a türelme és toleranciája meddig tart.

Összefoglalva az eseményeket, és hozzátéve mindazon benyomásokat, amiket személyesen is tapasztaltam: Zujm megjelenése megosztotta az embereket, de remélhetőleg a város felvirágzását fogja okozni. Az eddigi rendeletei alapján azt kell mondjam: ártani biztosan nem akar nekünk, hű Sziklaöblieknek.

És ne felejtse senki: örvendezz az Örvénynek!