Na figyeljé’!
Aztat mondják, hogy Zujm, az irgalmas, a kegyelmes Örvény bizony megbocsájtott! Igen, igen, azoknak…Tudod, azok a fura jövevények, kik elf létükre a Villámurat szolgálták, pedig az ki nem állhatta a fajtájukat. Ja, azok a külső kerületből szalajtott kis suttyók, akik azt hiszik, me’ olyan fura nevű helyen laknak, majd mindenki összefossa a bokájukat miattuk! Roggyant Lelkűek Sétánya, vagy mifene?

Na, várjá, elmondom! Szóval, az úgy volt, hogy a vert sereg, a sok marha, szépen visszakúszott a város falaiig. Már aki tudott. Mer ugye, a legtöbbet azt már szekéren kellett hozni. Igen, a hullákkal egyetemben! Mittomén, mi lett a főpappal! régen volt az, csak te voltál a tengeren, és ennyi rum után azért az én fejemben is lassabban forognak a kerekek.

Tényleg, az hallottad, hogy állítólag akkoriba valami hatalmas vetőgéppel lőtték a városőrök Kőkapu teret? Komolyan mondom, ekkora ökörséget még kitalálni is nehéz!

Hogy az Örvény rántana magával a tenger mélyére te átkozott fregattpiszok! Hogy mersz a szavamba vágni, he? Még ho’ nem érdekű a történelem, akkor meg minek ütöd bele a dolgod a nagyok dolgába, he? Kíváncsiság, meg a pletyka, az kő neked barátom…

De lásd, kivel van dolgod, még egy pohár…nem, legyen inkább két pohár rumocskáért elmondom azért a történetet. Na, így mindjárt más…Szóval a vezetőjük bement a templomba, amúgy, véresen, mocskosan. Ne kérdezd, hogy élte túl, nem is érdekel…tőlem aztán ott veszhetett volna az áruló fajtája. Hol tartottam? Ja, igen…bement, beszét Zujmmal, az irgalmas hatalmassággal, aztán kijött, mintha mi sem történt volna! Ép volt, egészséges, és már a ritualisták köpenyét viselte! De, mondom! Girolamo, a félszemű pék, az anyósa fejére esküdött, hogy igaz! A nyolcvanéves nénéje állította, hogy a másodszomszédjának a férje, akinek a háza a templomra néz, az bizony annyira másnapos volt, hogy nem bírt aznap lejönni a kikötőbe némi szíverősítőért. Otthon fetrengett, aztán látta, amint bemegy, meg amint kijön.

Aztán sorra utána a többiek is. De mondom! Aztán sorban a többiek is bementek, aztán kijöttek, bűnbocsánattal, meg áldozattal, vagy mivel, vörös köpönyegben, villogó szemekkel, éles pengékkel. Zujm vesse be tengeri moszattal a sírodat, ha nem így van! Na, azé…aszittem mán nem hisző a szavamnak!

S hogy ebbű mit akartam kihozni tanulságul? A sziklaőrség újra rója az utcákat, a tékozló bárányok meg megtértek! Mondhatom, szép ki köpönyegforgató népség…De hát, arra hajlik a vitorla, amerre a fél fúj…Én meg inkább idebent tudom őket, mint odakint, a város ellenében!

*Részlet a két rumos palackkal felszerelt tengerész késő esti beszélgetéséből, valahol a Lappány környékén.*

Corvus népe!

Közhírré tétetik, hogy Távolrév őkirályi gnómsága, I Cikornya de Smukk hetedhét országra szóló Lovagi Tornát hirdet, mely kezdetét veszi e hó 25. napján. A jeles eseményre bármely személy nevezhet, illetve jelentkezhet, amennyiben a viadal feltételeit elfogadja. A győztes jutalma a Távol rév lovagja kinevezés lészen, továbbá 1000 aranydukát is üti a markát a nyertesnek. Jelentkezés levélben esedékes, melyet a távolrévi királyi palotába kell eljutatni még a torna kezdete előtt.

//oc info:
Jelentkezés levélben Cikornya Smukknál (276356). Kezdés: Szeptember 25. Részletek, szabályok a révi hírtekercsekben//