Valamikor 120 évvel ezelőtt egy Meddra nevű nő volt itt a Madame. Szépségéről és kedvességéről sokat beszélnek azóta is, de igazából nem ez őrizte meg őt az emlékezetünkben, hanem az, hogy nő nem ismerte azóta annyira, hogy mi kell a férfinak… Nem is akadt méltó utóda, aki vihette volna ezt a csehót. Ribancok jöttek és mentek. Könnyen meggazdagodtak, aztán eltűntek, és a Lappány hírneve romlani kezdett, míg végül a lányok is eltűntek, és maradt egy egyszerű kocsma, s a mai napig az maradt.
Ám ma korán reggel nyílik az ajtó, és a hajópadlót piros kis csizmák érintik. Vörös köpeny libben, s felvillannak a hosszú combok. A hosszú festett szempillák alól bársonyos zöld tekintet villan. Az egy - két vendéget látva biggyednek az eperszínű ajkak, de a lelkesedés nem múlik. A kongó szintet látva, mint a festő előtt az üres vászon és már tudja mi lesz belőle.
Legombolja a vörös brokád köpenyt, s karcsú alakja végig sétál a hajón. Lábait egymás elé teszi, mint aki egy vonalon jár, s csípőjén harangként ring a vörös szoknya. Halk koppanás jelzi, hogy merre jár, s kellemes eper illat lengi körbe. A pulthoz megy, benéz, méricskéli szép pillantása a kínálatot, majd megfordul, s újra végignéz birodalmán, mert innentől kezdve ez az Ő birodalma lesz. Apró, magabiztos mosoly ragyogja be az arcot, majd elindul a felső szintre, hogy birtokba vegye lakosztályát.
Rövid időn belül feltűnik a lépcső tetején. Vörös szoknyája hosszú hasítéka nyílik, ahogy bal lába behajlik kissé, s a fekete csipkeharisnya kötője csábosan villan minden lépésnél. fekete, mély kivágású blúza fölött vörös fűző hangsúlyozza az ölelni való derekat és a dús keblek halmait, min férfiak fogják álomra hajtani fejüket, feledve minden bánatot. Egy fekete kötény kerül a ruha elé, majd egy törlőrongy a fürge kis kezekbe, és a pult mögött halkan koccanva súgnak össze a poharak, míg a helyükre kerülnek. A betérőre kedvesen csillogó zöld szemek villannak, és egy csábos mosoly üdvözli őket. A Zöld Lappány nagyasszonyának társasága várja őket egy kellemes italra, meg amit még megkívánnak…