Éppen a Törpék havában, annak is második hetében, de persze jó pár emberöltővel ezelőtt történt, hogy a Szellemlovagok és a Szellemsárkány között együttműködési szerződés kötettett, mit kézjegyével annak a kornak két jeles személye, Edin Grotemar és Zazeerath Zedric hitelesített. Nagyanyám atyja, néhai Morganus D’Ogier, a Szellemlovagok akkori legátusa, diplomatája hagyatékát kutatva találtam rá ezen dokumentumokra, melyek alapján bátran állíthatom, a híres Capitana emléke nem csak a Szellemsárkány pallóin elevenedhet meg jelen korunkban is, de éppúgy a Szellemlovagok termeiben, sőt, kívánatos lenne, hogy Sziklaöböl teljes polgárközössége is többet tudjon azon dicső elődeinkről, akiknek a jelen békéjét és jólétét nagyban köszönhetjük. Azon szerencsések közé sorolom magamat, akik hallhatták annak a korszaknak regéit, így már gyermekfejjel megismertem a családi legendárium azon fejezeteit, melyekben szerepelt a tengerek bátor hősnőjeként lefestett “Zazee”. Dédapám akkortájt már meglett ember volt, és aki ismerte őt, tudta róla, hogy többet morgolódik, mint ahányszor a tenger habja lemossa a parti sziklákat ‘Öbölben, de Zazee azon kevesek közé tartozott, akit igazán sokra, sőt jó barátjának tartott. Pedig vészterhes idők voltak azok, sorra érkeztek letelepedni szándékozók Sziklaöbölbe, az őslakosok pedig meglehetősen bizalmatlanul fogadták a más nagyvárosokból átköltöző fegyverforgató csoportokat, nemes házakat, avagy polgári szervezeteket. Hosszasan lehetne sorolni a Capitana érdemeit, kezdve azzal, hogy mekkora erőfeszítéseket tett mind maga, mind pedig legénysége a Kikötő-negyedben a béke és közrend megteremtése és fenntartása érdekében, de ezeket nálam bizonyosan jobban össze tudnák szedni a történészek és régi korok ismerői. Az viszont vitathatatlan, s büszkén csatlakozom az ezt pártolókhoz, hogy Zazeraath Zedric példája, élete és munkássága méltó rá, hogy tovább éljen emlékezetünkben és hirdettessék a jelen és eljövendő generációknak. Zazee emléke valóban tovább él…

Sziklaöböl, emlékezz nagyjaidra!