Furcsa lényekről suttognak Corvus szerte, van ki Istennek hívja őket, mások hamis Erőknek.
Azonban az igazság órája eljövendett.
Ősmágusok. Nem többek nálunk, mégis mások. Nem kevesebbek nálunk, mégis erősebbek.
Amikor a Kapukon átléptek őseink, ők is közöttük voltak, ám erejüket nem veszejtették el, oltalmaztak minket, voltak köztük, kik csak egyes csoportokba vetették bizalmukat, mások városokat karoltak fel… Ez az igazság.
A Vahadok. Ők is ott voltak hajdan, együtt Őseinkkel, együtt az Ősmágusokkal. Vajon ők többek? Hitünket kérik, hitünket kívánják? De nem feledhetjük múltunkat. Nem feledhetjük el lényünk igaz valóját.

Sziklaöböl Népe halld meg szavam!

Atyám oltalmazott egy hitet, oltalmazott egy eszmét, s bár nem ismerte az igazság ezen oldalát, mégis tisztán halt meg. Azon az úton járt, mely őt a Lovagok Kapujához vezette! Nem szegte meg esküjét, s oltalmazta a Szabad akaratot, a Szabad Eszmét.

Ma mindenhol háborút suttognak, vérontást kíván sokak lelke! De én nem erre kérlek titeket, azon az Órán, mikor az Ősmágusok megjelentek, mikor egy fiú ártatlan húgának életét elnyelte a hatalmasok hatalom iránti harca. Imára szólítalak titeket, imára, mely nem evilágba fog szólni!
Imára, mely tán távolabb szállhat, mint Corvus legszéle, imára melyet talán megtisztult őseink Thrillion Szent Városában meghallanak. Ha hiszünk benne, ha képesek vagyunk meglátni saját kapunkat, akkor eljuthat szavunk! Gyertek hát el, mind kalmárok, városőrök, lovagok, ácsok, halászok, tengerészek, takácsok, aggastyánok, fiatalok.
Minden lény, ki hisz abban, hogy Thrillion vár reá ezen világ után!

Imádkozzunk Együtt, s Fohászkodjunk Thrillionból figyelő Őseinkhez!

Utcára Sziklaöböl Népe! Vonuljatok hát a Kapuk Temploma elé, békésen. Ne a halál, hanem az Élet legyen Hitünk szent jelképe, s Thrillion Fénye!