Úgy hiszem, mindenki ismeri ezt a mondást. Elég elterjedt, és igaza is van. Ne bolygassuk azokat, akik elmentek, ne szidalmazzuk őket a hátuk mögött, s főleg ne keltsük úgy rossz hírüket, hogy semmit nem tudunk róluk, a nagy tetteikről, érdemeikről.
Amikor a Tegnap már évtizedek emlékévé válik, egy kicsit minden megkopik benne. Tán gyűlöltünk, tán valaki halálát kívántuk… de ki emlékszik már erre évtizedek távolságából? Ami viszont megmarad, az a szeretet, a boldogság. Akit gyűlöltünk, hamar elfelejtjük, akit szerettünk, örökké őrizzük a szívünkben. Hagyjuk hát, hogy a Tegnap Régmúlttá váljon, s ne küzdjünk ellene. A Vahad elment, s immáron azok is Thrillionban élnek tovább, kik vérüket áldozták érte, s értünk. Igen, értünk is. Más városokban tán máshogy történt, de itt nem. Aki Zujm követőjévé vált, annak szentelte életét, hogy a várost védje. Becsületes, tisztességes Érkező volt mind, bátrak, akik a haláltól sem rettentek meg. Többen bátran áldozták fel magukat értünk a harcban, de még többen áldozták értünk az életüket. Tetteiket tisztelni kell, s hálát adni nekik, hogy volt hozzá bátorságuk, hogy megtették ezt értünk, hogy magukat nem kímélve küzdöttek az Orkok ellen, s mentettek meg megannyi életet, hogy fegyvereiket a kikötőből érkező élőholtak sűrűjében is forgatták, sokan utolsó leheletükkel is pusztítva a kárhozott lényeket.
Ezek mind jó tettek. Hatalmas tettek. Ne kívánjuk pokolra azokat, kik véghez vitték őket.
Épp ezért szeretnék megemlékezni azokról, kik nemrégiben eltávoztak közülünk. Elsősorban azokról, kiket jobban ismertem. Ám ha a későbbiekben felkeresnének olyanok, kik jól ismerték a város nagy, ismert Vahadistáit, s válaszokat adnának az általam feltett kérdésekre egy interjúban, boldogan írnék róluk is.
Remélem, soraimat kíváncsian olvassák majd, s fény fog derülni ezáltal az igazságra. Arra, hogy rengeteget veszítettünk a Vahadisták személyében. Mert függetlenül attól, milyen vallást követtek, egytől egyig nagyok voltak, s távozásukkal ürességet hagytak maguk után.

Emlékezzünk szeretetükre, önfeláldozásukra… nagyságukra.

Christine Goldenleaf

Az Örvény, akit Zujmnak is neveztek hívei, eltűnt, mintha itt se lett volna. De sok mindent elvitt a városból, ami talán kedves volt a sziklaöbli szíveknek.
Nem, nem az ősmágusokra gondolok, vagy a vahad sötét máguslovagjaira, értük nem ragadnék pennát, jó helyen vannak ők, akár a Fény városába, akár a pokolba nyílott nekik kapu! A világítótoronyra gondolok például, amely annyi nemzedéken keresztül mutatta a hajósoknak, merre van a kikötő. Az Örökzöld Remény kertjeire gondolok, ahol Corvus legjobb gyümölcsei teremtek, s ahol olyan finom gyapjút készítettek! Az Esthajnal titokzatos vándoraira gondolok, a Kacagó Lazac vitorláira gondolok!
Szerettem őket…

Aureus Karold
A hímzett Tekercsek Szövetségének tudósa

Az elfek világa némiképp eltér az emberekétől, sok szokásban, hiedelemben, és főleg a természet szeretetében.
Nem csoda hát, ha a Holdfák kertjében a szorgos elfek, no és persze a velük együtt élő emberek nekiláttak, hogy kiseperjék a tél maradványait, és feldíszítsék a kertet, és a szívüket is. A régi elvész az újnak helyet adva.
Az elfek azt mondják még a levegő illata is más lesz a tavasz érkeztével, édes a benne bújó virágok illatától, és a szerelem reményétől. Mert ha hiszik, ha nem, az elfek néha megérzik a szerelem illatát is, és azt mondják olyan az, mint a rózsa és a málna illata egyben.
A tenger haragos zöld színe halvány kékre változik, és áttetsző lesz a nap sugaraitól. Nem csoda hát, ha mindenkinek repes a szíve, legyen az öreg, vagy fiatal, fiú vagy leány.
Az ünnep a hónap 21ik napján veszi kezdetét, és tart míg a következő nap rájuk nem virrad, mert addigra bizony kifáradnak. Sokféle csoda megeshet azon a napon, a gyermekek kíváncsian várják, és kutatják, mert mindig van egy szerencsés aki megláthat egy titkot.
Várunk hát minden érdeklődő elfet, és nyitott szívű lényt, jöjjön hozzánk, és ünnepeljen velünk! De ha valaki Sziklaöböl városában a rendcsinálásban, a kertészkedésben leli örömét, őt is biztatjuk, hiszen elkél a segítő kéz is.

A közelmúlti eseményekre való tekintettel a Hadurak klán megbízottját kérem, hogy Távolrévből az iratokat és ama bizonyos Cidmarc con Scorpione de Lauront Sziklaöbölbe szállíttassák, és átadják a Céhnek. Jól végzett munkájuk jutalmazása nem marad el.

Továbbá a Szellemsárkányt visszavonjuk Fehérhonból. Sebhelyes Blaise kapitányt pedig ezúton kinevezzük a távolrévi Kikötő Céhes képviselőjének. Feladata a helyi rendfenntartáson és a Céh befolyásának növelésén túl a Sziklaöböl-Távolrév kereskedelmi út zavartalan fenntartása lesz. Fehérhonban végzett munkájukért és az új poszttal járó feladatért a jutalmazás szintén nem marad el.

D. D.

A Corvus Pörölye klán nagy fába vágta fejszéjét: egész Sziklaöbölre kiterjedő versenyt hirdetett, ahol titokzatos ellenfelekkel kell a vállalkozó szelleműeknek felvenni a harcot. A nyeremény igen tekintélyes, a győztes haza viheti a benevezett klánok által átadott összes lélekszilánkot, ami versenyzőként 5 darab, illetve a Corvus Pörölye klán a második, illetve harmadik helyezettnek is tartogat meglepetéseket.
A küzdelem helyszínéül szolgáló Hét Lovag Vívóiskola a Szellemlovagok klán által tárta ki kapuit, ahol a nézelődők nem csak a versenyt tekinthetik meg a részükre kialakított lelátókon, hanem szemügyre vehetik az iskola nyújtotta lehetőségeket is.
Már csak az a kérdés, ki lesz az Sziklaöbölben, aki képes állva maradni a harcok végén és ezzel klánjának méltó dicsőséget szerezni?

A Corvus Pörölye klán tagjai még alig heverték ki Grishnack nagyvezérük halálát, máris színre lépett utódja Kagarh Gorhak személyében. Az illetőről eddig csak annyit lehet tudni, hogy a klán másik vezérének, Borgar Gorhak nagytiszteletű úrnak bátyjaként mutatkozik be és már el is foglalta a volt vezér pozícióját_minden téren.
Különös gyorsaságú felbukkanása akár gyanakvásra is okot adhat, nem játszott-e bele Grishnack vezér halálába. A tények mindenesetre magukért beszélnek, és csak a jövő fogja megmondani, mennyi is igaz belőlük.

Tisztelt Dimitrij Dormatov!

Még nem is volt alkalmam gratulálni Önnek a Céhvezetői kinevezéshez. Ez úton szeretnék gratulálni. Természetesen tudok róla, hogy a Céh jelezte igényét a Kikötő átvételére. Figyelemmel kísértem az újságot, és hát Tanácsosként találkoztam az üggyel, s bevallom, túl kevés figyelmet szenteltek az illetékesek ennek a mindkettőnk számára előnyös üzletnek. Elmondhatatlan mennyire örülök, hogy Távolrév ez által bekapcsolódhat - az Ön szavaival élve - Corvus vérkeringésébe. Ennek érdekében szeretném meghívni Önt a Citadellába, hogy a szükséges papírokat hitelesíthessük, és a megállapodásunkat rögzítsük.
Ami pedig Cidmarc con Scorpione de Lauron vicekapitányt illeti. Nem sokkal levele után önként jelentkezett a Citadellában. A városőrség kész átadni, és a Céh gondjaira bízni az uraságot.

Őszinte tisztelettel,

Dyus Helytartó

Eme jeles napon engedjétek meg nekem, Sziklaöböl dicső népe, hogy világgá kürtölhessem: Fael Del Athor és Jaq on-Daer, a város bátor és hős védői, a sziklaőrség neves tagjai ma istenek és emberek előtt örök hűséget fogadtak egymásnak.

A szertartás bensőséges hangulatban folyt, de ami utána következett… Kezdetnek a násznép elvesztette az ifjú párt, kik csak fertályóra tekergés után kerültek elő, némileg földes ruházatban. Mindezen jót derült a násznép, kik addigra már jócskán fogyasztottak ételből, de még inkább italból! A lagzi hangulatát semmi sem tudta volna elrontani, és hamarosan felcsendült az első dal is, s táncra perdült a jónép, miközben áldomást kiáltottak és ittak Fael és Jaq egészségére.

Kívánjuk hát nekik, hogy Szerelmük lángja lobogjon örökké, még a halálon is túl, míg csak világ eme világ, s áldassék meg az ara ölé megannyi termékeny maggal az ifjú férjtől, hogy bölcsőjük sose legyen üres eztán!

Helytartó úr!

Dimitrij Dormatov a sziklaöbli Céh vezetője. Örömömre szolgált arról a hírről értesülni, hogy Távolrévben új, erős kezű vezető vette át a város irányítását. Talán ismeretes Önnek - hisz egy becsvágyó vicekapitány már ez ügyben keresett -, hogy a Céh még Nergal király idején jelentkezett Távolrévben a Kikötő-negyed teljes átvétele céljából, hogy ezáltal a várost jobban bekapcsolja Corvus vérkeringésébe, és kiterjessze a Céh felügyeletét egy stabil kereskedelmi állomás létesítésével. Jelenleg sajnos egyetlen dokkal és egy raktárral bírunk, ez pedig még mindig sokkal kevesebb, mint amekkora lehetőségeket Távolrév rejt.
Barátságom jeléül ezúton egy nevet is elárulok Önnek: Cidmarc con Scorpione de Lauron vicekapitány. Ez az ifjú azzal háborgatott, hogy családjainak súlyos és a Céh számára igen káros múltja, illetve hitvesének Invictus léte ellenére a Céh támogassa őt királyi ambícióiban, és ezért cserébe ő megadná a Céhnek a Kikötő-negyed feletti felügyeleti jogot. Mivel a hírek alapján Ön keménykezű, de bölcs vezető, kérem, vagy adjon jogot a városban eme - számunkra igen szennyes múlttal rendelkező - egyének elfogására, vagy pedig tekintse ezt bejelentésnek egy reménybeli szövetségesétől.

Maradok őszinte híve!

Üdvözlettel:

D. D.
Céh

Sziklaöbölben sétálni! Azt gondolom, az egyik legjobb dolog a világon! (Csak az egyik, mert a legjobb Csupor mézespalacsintája, azt bármelyik tekercses eskü alatt vallja!)
S ha valami az egyik legjobb dolog a világon, hát azt szívesen teszi az elf lánya, szívesen bizony! Egyedül szoktam sétálgatni, de majd egyszer, ha lesz hozzá bátorságom, elhívom Regolt is, mert azért az igazi az lenne, ha ketten sétálnánk!

Szóval süt a koratavaszi napocska, távolról morajlik a tenger, ide érződik a hűs, sós pára, ragyognak a város házacskái, zegzugos árnyékokat rajzol a nap a szűk sikátorok kopott kockaköveire. Nem versenyezhetnek ezzel se a Révi nemesnegyed puccos házsorai, sem Pormeder tornyai, sem Ötbánya zord, fagybafúlt utcái! Sziklaöböl a legszebb város a világon!

Szóval sétálgatok, míg a kis kapuhoz nem érek, ami mögött ott a park, amit állítólag Zujm szívének neveznek, de én nem nagyon hiszem, mert egy ilyen barátságos parkot sosem neveznének el az érkezők egy olyan véres szörnyetegről, mint a sziklaöbli vahad. Belépek a kis kapun, odabent barátságos a világ, a fák, a bokrok, az apró padok, a csend, amit csak erősít a madárdal, amellyel a madárkák beleájulnak a világba, a tavaszba. És a park közepén ott van a tó! Illetve nincs ott, csak a helye van, csak egy üres gödör, amiből ellopták a tavat! Talán ezért is nevezik a parkot Zujm szívének? Mert ott, ahol a szívnek kellene lenni, nincs semmi, mint itt a park közepén, ahol a tó helyén nincs tó?
Ki tudja? Corvus titkait féltékenyen őrzik az istenek, nem kötik azt olyan elflányok orrocskájára, mint amilyen én is vagyok!

Azért az a tó, ami nincs nagyon furcsa, higgyétek el öbliek, nagyon furcsa!

Lejegyezte egy szép, tavaszi napon Szender Pill, a Hímzett Tekercsek Szövetségének vadásza