Sziklaöbölben sétálni! Azt gondolom, az egyik legjobb dolog a világon! (Csak az egyik, mert a legjobb Csupor mézespalacsintája, azt bármelyik tekercses eskü alatt vallja!)
S ha valami az egyik legjobb dolog a világon, hát azt szívesen teszi az elf lánya, szívesen bizony! Egyedül szoktam sétálgatni, de majd egyszer, ha lesz hozzá bátorságom, elhívom Regolt is, mert azért az igazi az lenne, ha ketten sétálnánk!

Szóval süt a koratavaszi napocska, távolról morajlik a tenger, ide érződik a hűs, sós pára, ragyognak a város házacskái, zegzugos árnyékokat rajzol a nap a szűk sikátorok kopott kockaköveire. Nem versenyezhetnek ezzel se a Révi nemesnegyed puccos házsorai, sem Pormeder tornyai, sem Ötbánya zord, fagybafúlt utcái! Sziklaöböl a legszebb város a világon!

Szóval sétálgatok, míg a kis kapuhoz nem érek, ami mögött ott a park, amit állítólag Zujm szívének neveznek, de én nem nagyon hiszem, mert egy ilyen barátságos parkot sosem neveznének el az érkezők egy olyan véres szörnyetegről, mint a sziklaöbli vahad. Belépek a kis kapun, odabent barátságos a világ, a fák, a bokrok, az apró padok, a csend, amit csak erősít a madárdal, amellyel a madárkák beleájulnak a világba, a tavaszba. És a park közepén ott van a tó! Illetve nincs ott, csak a helye van, csak egy üres gödör, amiből ellopták a tavat! Talán ezért is nevezik a parkot Zujm szívének? Mert ott, ahol a szívnek kellene lenni, nincs semmi, mint itt a park közepén, ahol a tó helyén nincs tó?
Ki tudja? Corvus titkait féltékenyen őrzik az istenek, nem kötik azt olyan elflányok orrocskájára, mint amilyen én is vagyok!

Azért az a tó, ami nincs nagyon furcsa, higgyétek el öbliek, nagyon furcsa!

Lejegyezte egy szép, tavaszi napon Szender Pill, a Hímzett Tekercsek Szövetségének vadásza