Felséges Úrnő, Érkező testvéreim a tengerek egy másik partján!

Levelemet közszemlére bocsátom, mert szavai nem csak Őfelsége Rebeline Invictus királynőtől kérnek bocsánatot, de egy egész várostól is. Nem a saját személyem, nem is az általam vezérelt Szellemlovagok nevében, hanem apródom, Arturius Mor-Bain helyében, ki szavaival és tetteivel, félek, nem csak szégyent hozott számos megbecsülésre méltó névre, de feltételezem, sokak csalódottságát és talán még haragját is váltotta ki. Még ha szándéka tiszta is volt az ügyben, s kitűzött célja nemesnek tartatott általa, az eszköz, mihez nyúlt volna, nem méltó sem a remélt jövőképhez, sem mindazon eszmékhez, melyeket felhozott indokul kifacsart érvelésében. Mindazonáltal, engem is terhel a felelősség, mert a tanítvány hibája s bűne visszaszáll mestere fejére, s a példa úgy mutatja, elbuktam nevelésemben. De egyet ígérhetek, büntetése nem marad el, szigor lesz jussa engedetlenségéért, és ha még tizenkettő, az egy tucat, úgy annyi próbatétel vár reá, ha valaha lovaggá akar válni a Szellemlovagok között. Talán az erények stációinál, megtanulja végre, mi az alázat, bölcsesség és engedelmesség…

Áldást, békét és boldogulást kíván, ha kérése kegyességből irgalomra talál:

Morganus Yl Chays,
Szellemlovagok nagymestere