Szerkesztőségünkhöz ma egy névtelen levél érkezett. És hogy szavai igazak-e, vagy csupán az író gazdag fantáziáját tükrözik? Ezt döntse el mindenki saját belátása szerint.
Az biztos, hogy hihetetlen, de mint tudjuk, semmi sem lehetetlen!

“Kinn, Ködvölgy északi részén élt egy nép, akiket volt szerencsém megismerni. A Kék Tó Népéről szólnak szavaim. De nevezhetnénk őket a Hit Népének is. Becsületes, okos és bátor emberek alkották az elszigetelt és ismeretlen törzset. Ahogy mi nem ismertük őket, úgy ők sem tudtak Sziklaöböl létezéséről, hangozzék ez bármily furcsán is. Számukra az életet a szentként tisztelt a Kék Tó szolgálata jelentette. Ezen tó igazából egy teleport-kapu volt, bár ők ezt nem tudhatták. Sosem érintették meg a vizet, a kapu viszont érintésre aktiválódott. Hitük szerint a kéken derengő vízben Istenek laktak, akiket a legmélyebb tiszteletlenség volt megzavarni.
Társaimmal mi a Tó innenső oldaláról toppantunk közéjük, épp ezért minket hittek a Tó Szentjeinek. A segítségünket kérték, mivel egy láthatatlan ellenség tizedelte népüket. Mi azt hittük, valami repülő szörnyeteg lehet. De tévedtünk, nem az volt. A harc során kiderült, hogy föld alatt élő, több-érkező hosszú, kiéhezett gyilokférgek sokasága élt a Kék Tótól nem messze, amik minden élőre vadásztak. De főleg a törzs tagjaira, akik nagyobb mennyiségű táplálékot jelentettek számukra.
Némi trükkel sikerült meggyőznünk őket, hogy térjenek át a Kék Tó féregmentes oldalára. Ott azonban az igazság felfedése után elváltak útjaink, ők mindenképp a Szent Tavuk mellett akartak maradni, ami teljesen érthető.
A minap visszamentem a Tóhoz. Pár nap telt el csupán az első találkozás óta, de már most igen nehéz volt megtalálni Ködvölgy labirintusában. A nép már nem volt a parton. A tábor teljes hiányával találkoztam csupán. Az a sejtésem, hogy visszamentek a másik oldalra, ahol törzsük eddig is élt. Visszamentek, mert úgy hitték, a Kék Tó azt a sorsot szánta nekik, hogy az utolsó emberig odavesszenek.
Én úgy hiszem, ha a Tóban tényleg laknak Istenek, Lelkek, Szellemek, vagy bármilyen Érkezőnél magasabb Hatalom, akkor ők biztosan nem akarták volna népük halálát. De az Érkezők megkapták az Istenektől a szabad akarat és a döntés jogát, és ők így látták helyesnek.
Azért írom le a történetüket, hogy a Kék Tó Népe ne vesszen az örök feledés homályába. Tudja meg Sziklaöböl lakossága, hogy léteztek! Ott kinn éltek, Ködvölgyben, a derengő Kék Tó túloldalán. Remélhetőleg lelkük a tragikus haláluk ellenére is eljuthatott a számukra rendeltetett helyre.
Talán pont a Tóban élnek tovább.”