A távolrévi születésű fiatal nő egy véletlen folytán keveredett a Victoria nevű hajóra, és érkezett a fedélzetén Sziklaöbölbe. A Könnyező bizalmasaként a frissen alakuló klán életében is aktívan részt vett, de a kapitány és az első tiszt eltűnése után nem tudta kézben tartani a dolgokat. A hajót a Tengeri Céhnek adományozta, és testőrével, Vala Sfinnel csatlakozott a Szellemsárkányhoz, ahol Balage kapitány, bizalma jeléül első tisztnek nevezte ki.

Az orkok támadása idején folyamatos készültségben állt, hogy Révbe hajózhasson segítségért, és ezen kívül fél tucat klánt keresett fel, hogy harcképes embereik segítségét kérje a harcokhoz.

Később bálnavadászatra vitte a Szellemsárkányt, amivel a város élelmiszertartalékait valamelyest sikerült növelniük, és a hajó irányítójaként részt vett a főpapnő kiszabadításában is.

Soha nem ment férjhez, de egy fia született kedvesétől, akit tiltott mágiahasználat vádjával végeztek ki az 507. esztendőben.

Még a ragyakór idején települt Sziklaöbölbe, a Könnyezők segítőjeként, mely közösség azonban nehezen bírta a versengést a városi kereskedelemmel, így hajójukat, a Victoriát a Tengeri Céhnek adományozták, ő maga pedig Laila Syunas-szal együtt csatlakozott a Szellemsárkányhoz.

Fiatal kora óta harcosnak képezték, így nem okozott nagy meglepetést, hogy hova került. Előéletére való tekintettel hamar magas pozícióba helyezték, a Parti Őrség alhadnagyaként. A beilleszkedés idején is teljes erőbedobással végezte a dolgát, ám kétségkívül az volt életének csúcspontja ebben a városban, amikor maga is a sáncokon védekezett az orkok vonulásának idején. Nem csak a csatában teljesített erőn felül, de utána is, amikor a Szellemsárkány kiküldött csapata segédkezett a hátramaradt ork táborok felszámolásában.

Ahogy mondani szokás, a csúcson kell abbahagyni, így a nagyobb harcoktól visszavonult, megmaradt az egyszerűbb kikötői ellenőrzéseknél a Parti Őrség csapatában, immáron jó ideje hadnagyi posztra emelve. Ezen kívül jómaga is segédkezett Villámúr Főpapnőjének kiszabadításában a kalózok kezei közül.

Hazatérve férjhez ment -harmadszorra-, s egy éven belül életet adott harmadik gyermekének. Ezek után már csak nagy ritkán vállalt veszélyesebb küldetéseket, inkább a családjának szentelte idejét. Élete végéig hű maradt a Szellemsárkányhoz, s míg képességeiből tellett, végezte dolgát a Parti Őrség tagjaként.

Életének története talán Corvus legtekervényesebb családi intrikáihoz vezetne, ha minden részlet lejegyzésre kerülne… Származása sokak szemében kétségeket ébresztett, már a Rendbe való belépés idején is, azonban az idő elárulta, hogy egy tisztalelkű, hithű, és becsületes lovagi szív dobog testében. Húszas évei környékén került Sziklaöbölbe, aholis házasságot kötött megboldogult első feleségével Myriel Mor-Bainnel, kitől egy leánya született Edonia személyében.

Éveken át volt a Sziklaöböli Felderítők kapitánya, azonban a várost súlytó ragály idején, Szépszemű harcos főpapjává lett. A nemes feladat azonban nagy súlyt helyezett vállára, melyet csak tovább erősített, első felesége halála.

Ekkoriban vált a Szellemlovagok rendjének nagymesterévé, s ezzel együtt a városi Gwuffság és Lovasság ügyeit is intézte. Rendtársaival és a Sziklaőrséggel karöltve hathatósan kivette részét a város ostrománál, s az újjáépítési munkák folyamán is.
Jelentős szerepet töltött be a város kulturális életében, munkássága nyomán egy hősies katona városhoz méltó mondakör alakult ki.
A város valamennyi közösségével próbált jó kapcsolatot kiépíteni, s más városokban is ápolta hazája, Sziklaöböl hírnevét, melynek okán Corvus szerte ismert lovaggá ütötték. A Hét Lovag Vívóskola egyik alapítójaként is ismeretes.
Második felesége Nathalie Avelon, Villámúr Főpapnője.

A Villámúr szépséges, örök-fiatal Főpapnője - kiről az a hír járja többek közt Sziklaöböl-szerte, hogy a Kapuk Templomában fönntartott magánlakosztályában szűz kecskegidák tejében fürdőzik minden második napon, hogy ne fogjon rajta az Idő Vasfoga - egy igazán sikeres bemutatkozás, s a király, I. Nogas de Lauron magán-audienciája után  hazatért a távolrévi első Zsinatról kedves szülővárosába, hogy megpihenhessen végre, s megülhesse lakodalmát az őt korábban a kalózok fogságából kiszabadító hős Szellemlovaggal; Alexius Mor-Bain úrral, ki egyben Szépszemű Főpapja, s a rend Nagymestere is.
Az ifjú pár - kik roppant elmés, s cseppet sem konvencionális módon még a Zsinat kezdete előtt egy kalózhajón, a Koponyán ülték meg eljegyzésüket - hamarosan nászútra utazik, talán pont Távolrév városába, ahol az Éjtemplom Főpapja, a GEF-vezér Kulgar con Scorpione várja a Nimmad szekta két legfőbb vezetőjét egy - a vallások közös nevezőre hozása érdekében létre hívott - magánjellegű találkozóra.

Vezetésével települt át az Ezüsthold klán a vándorlások idején. Akkor is eprimor, vezér volt már köztük, és vadászait megérkezés után a város érdekébe ajánlotta. Mivel új érkezők voltak ekkoron, bizonyítaniuk kellett rátermettségüket.

Előbb a sárkányok elleni harcban, majd a városra törő sötételf mágus kézre kerítésében segítkezett társaival, és mindezen szerepéért maga is a sziklaőrség tagjává válhatott.

Utóbb, mikor a két klán, a Démonharcosok és az Ezüsthold egyesítette erejét, Mystrea társává lett a vezetésben, és az új erő születésével Sziklaöböl képe is megváltozott tán kissé. A Külső kerületekben rejlő Sétányé mindenképp. Ekkoriban tört rá a ragálykór a városra, az istenek haragja pedig tettekre késztette Liriolt is. Védelmezte a mágusokat a Kőkapu téren, majd a templom előtt is Szépszemű főpapja mellett harcolt…Pontosabban pontos célzással terítette le a mágust, ki a sziklaöbli polgárokat az istennő kegyeltje, s a templom ellen hergelte.

A város vezetői ekkor szavaztak számára bizalmat, hogy az új, szakrális tisztséget betöltő Alexius Mor-Bain örökébe lépve vegye át a Sziklaőrség vezetését. Küzdelmes idők következtek, de idővel újabb szakaszokat állítottak fel más klánokból is, és egyesült erővel sújtottak le korrupt városőrökre, inkvizítorokra, bankrablókra. Sok nyomozást vezetett, hogy a Belváros békéjét megőrizhesse, de nem csak Sziklaöbölben, de azon kívül is harcba vezette a sziklaőröket.

Biztosítottak nem egy rendezvényt, emlékezetessé tették a Nász Ünnepét, és igen, az ostrom idején is harcolt, amíg tehette. Ork átok sújtotta le a falakról, utóbb mégis visszamerészkedett: vesztére, mert egészsége, a megromlott állóképessége miatt kimaradt a harcok végóráiból. Az ispotályból visszatérve vette fel újra a szolgálatot, és azóta újult hévvel vetette bele magát a küzdelmekbe: ork táborok és csempészek töltik ki idejét jelenleg.

Vezetésükkel klánja erőssé vált, hadnagya, Chad a testvérévé fogadta, s párosuk híressé vált a városban: két ikerpenge, két harcos, akik apró jelzésekből is megértik egymást. De már érzi, közeleg az óra, amikor mennie kell, és helyébe talán testvére léphet majd, ki még nála is hosszabb ideje szolgálja a klánjuk és a város érdekeit a felderítők, sziklaőrök sorában.

A Szellemsárkány, mely az idők során szeretett városunkba sodródott, oszlopos taggá, erős bástyává vált. Meghazuttolva a kétes hírnevet, egyre inkább úgy tűnik, hogy a klán nemis olyan régi kapitánya erősebben elkötelezte magát a Város mellett. Szélesebb melkassal áll ki a klán a Kikötő és a Város védelmében, minta múltban, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Balage kapitány vezetésével, teljesen szakítani látszik a hírek szerint Távolrévben még nem feltétlen törvénytisztelő múlttal.

A kikötőben gyakorlatilag teljes a béke, bár ez nem Balagénak köszönhető, hanem két kiváló szárazföldi tisztjének, a Parti Őrség hadnagyainak Vala Sfinn és Laraxior tiszteknek. Természetesen a kikötő mindigis kötekedőbb környéknek számított, de amit lehet, megtesznek a parti őrök.

Balage A Városőrség mellett a Tengeri Céhhel is szorosabbara vonta a kötődést, egyre inkább egyöttműködő felek. Ebben az új kapitány követi elődjét, Zazeerath Zedricet, aki szintén mindenkivel igyekezett jóban lenni, és zseniális diplomata volt.

Úgy tűnik, hogy az előző kapitány bizalmasából lett kapitány erős kézzel, és jó rálátással lavírozza a klánt. Mind létszámban, mind haderőben sikerült a Szellemsárkányt fejleszteni. És még ha nem is minden Balage érdeme, azért figyelemre méltó, hogy Városunk egyik legnagyobb klánjává nőtte ki magát a Szellemsárkány, mióta ő áll a kormánynál.

Bár az ostrom során, inkább a klán állt helyt, mint Balage, sőt sebesülései miatt végleg ráragadt a Sebhelyes jelző (megjegyezzük sose volt egy babaarcú valaki). Kicsit talán túl katonás, túl pedáns, és még az is lehet hogy mogorva, de hogy hatékony, az egész biztos.

Én, Edurus Eugen, a sziklaöbli Városőrség főkapitánya megerősítem Liriol del Athor kapitány kérését. Mesterembereket keresünk őrtornyok építéséhez. A feladatra del Athor kapitánynál lehet jelentkezni.

Edurus Eugen, Városőrség

Edurus főkapitány saját kezébe!

Tisztelt főkapitány,

örömmel jelenthetem, újabb tábort számoltunk fel a ködvölgyi katlanok mélyén, számszerint ez már a harmadik ilyen. A város környezete egyre biztonságosabb, a Szellemlovagok és a Démonhold sziklaőrei bátran küzdöttek! Köszönettel vettem az erősítést, amit számunkra biztosított, és elérkezettnek vélem az időt, hogy az általunk megtisztított katlan részében nekilássunk a város külső védelmi vonalának megerősítéséhez.

Épp ezért kérem, hírdesse ki a városban, és erősítse meg parancsom, ha jónak látja, miszerint az általunk és mások által beszolgáltatott nyersanyag adott, csak mesteremberek kellenek, akik felépítik az őrposztot. Magam egy hasonló, a keskeny katlan két oldalára is felkúszó épületre gondoltam, mint ami Sziklaöböl dicsőséges városának kapuját is védi a szárazföld felé. így a karavánok átvonulása is biztosított, és kettőzött siker kellene, hogy a bestiák újra áttörjenek védvonalainkon.

Mindehhez újabb segítséget nyújtunk majd! A klánom tagjai hamarosan újabb nyersanyagot szállítanak a Kőkapu térre, kérem, fogadja és terveinknek megfelelően irányítsa át, rendelkezzen velük!

Az istenek vigyázzák lépteit, és tartsák meg bölcsességében!

Tisztelettel:

Liriol Del Athor, a Sziklaőrség kapitánya, a Démonhold klán eprimora

Nemrég érkezett a hír, hogy egy újabb orktábor esett el. Ennek a tábornak az ostromlói a TSZP (Tudósok Szabad Páholya) néhány hű katonája. Az elején öt fős csapatból két fős lett: Két ember elmeneküllt a harmadik pedig hősi halállt halt. Szóval a tábort két hős támadta tovább. Belopakodtak a tábor eggyik természetes barlangjába, hol fogságba estek. Galdor - a tudósok híres sötételfe - csellel megmeneküllt a fogságból, majd a sámánnal végzett. A varázslónak ám még volt annyi ereje, hogy mérgező füstöt mágikáljon. Krystofor - A Városőrség eggyik tagja - mérgezett tőrt és nyilat kapott testébe, de látszólag túlélte, és ezekben a pillanatokban is egy Vadászkunyhó melegében gyógyul. A sikerhez természetesen az is hozzátartozik, hogy a Városőrség 20 katonája a két fős társaság segítségére sietett. A táborok írtása ezekben a pillanatokban is folyik! A Tudósok vezére elmondta: A két hős természetesen számíthat jutalomra.

Rikkancs Ricsi
főszerkesztő

A városlapu terén kezdődött a szóbeszéd, utóbb a Belvárosba is eljutott talán: a Legendák Kalandorainak bátor harcosai felszámoltak egyet a város körüli 13 ork táborból. Bátran szálltak szembe a sötételfek vezette, alattomban támadó bestiákkal, akik furmányos cseleikkel sem kerekedhettek felül a dal Cortenek és társaik tudományán. Bár akadt a hősök közt súlyosan sebesült is, mind túlélték a kalandot, és egy csapatként tértek vissza a városba.

Dicsőség minden harcosnak, ki életét kockáztatja az éhínség idején is! Dicsőség Sziklaöbölnek és védőinek, mert a város nem hajlik meg a teher alatt!

Félszemű Huba, vándordalnok