Sziklaöböl

A víz és a föld nászának városa



Tavasz ünnep a Holdfák kertjében

Az elfek világa némiképp eltér az emberekétől, sok szokásban, hiedelemben, és főleg a természet szeretetében.
Nem csoda hát, ha a Holdfák kertjében a szorgos elfek, no és persze a velük együtt élő emberek nekiláttak, hogy kiseperjék a tél maradványait, és feldíszítsék a kertet, és a szívüket is. A régi elvész az újnak helyet adva.
Az elfek azt mondják még a levegő illata is más lesz a tavasz érkeztével, édes a benne bújó virágok illatától, és a szerelem reményétől. Mert ha hiszik, ha nem, az elfek néha megérzik a szerelem illatát is, és azt mondják olyan az, mint a rózsa és a málna illata egyben.
A tenger haragos zöld színe halvány kékre változik, és áttetsző lesz a nap sugaraitól. Nem csoda hát, ha mindenkinek repes a szíve, legyen az öreg, vagy fiatal, fiú vagy leány.
Az ünnep a hónap 21ik napján veszi kezdetét, és tart míg a következő nap rájuk nem virrad, mert addigra bizony kifáradnak. Sokféle csoda megeshet azon a napon, a gyermekek kíváncsian várják, és kutatják, mert mindig van egy szerencsés aki megláthat egy titkot.
Várunk hát minden érdeklődő elfet, és nyitott szívű lényt, jöjjön hozzánk, és ünnepeljen velünk! De ha valaki Sziklaöböl városában a rendcsinálásban, a kertészkedésben leli örömét, őt is biztatjuk, hiszen elkél a segítő kéz is.

Ki a legény Sziklaöbölben?

A Corvus Pörölye klán nagy fába vágta fejszéjét: egész Sziklaöbölre kiterjedő versenyt hirdetett, ahol titokzatos ellenfelekkel kell a vállalkozó szelleműeknek felvenni a harcot. A nyeremény igen tekintélyes, a győztes haza viheti a benevezett klánok által átadott összes lélekszilánkot, ami versenyzőként 5 darab, illetve a Corvus Pörölye klán a második, illetve harmadik helyezettnek is tartogat meglepetéseket.
A küzdelem helyszínéül szolgáló Hét Lovag Vívóiskola a Szellemlovagok klán által tárta ki kapuit, ahol a nézelődők nem csak a versenyt tekinthetik meg a részükre kialakított lelátókon, hanem szemügyre vehetik az iskola nyújtotta lehetőségeket is.
Már csak az a kérdés, ki lesz az Sziklaöbölben, aki képes állva maradni a harcok végén és ezzel klánjának méltó dicsőséget szerezni?

A Corvus Pörölye klán tagjai még alig heverték ki Grishnack nagyvezérük halálát, máris színre lépett utódja Kagarh Gorhak személyében. Az illetőről eddig csak annyit lehet tudni, hogy a klán másik vezérének, Borgar Gorhak nagytiszteletű úrnak bátyjaként mutatkozik be és már el is foglalta a volt vezér pozícióját_minden téren.
Különös gyorsaságú felbukkanása akár gyanakvásra is okot adhat, nem játszott-e bele Grishnack vezér halálába. A tények mindenesetre magukért beszélnek, és csak a jövő fogja megmondani, mennyi is igaz belőlük.

Eme jeles napon engedjétek meg nekem, Sziklaöböl dicső népe, hogy világgá kürtölhessem: Fael Del Athor és Jaq on-Daer, a város bátor és hős védői, a sziklaőrség neves tagjai ma istenek és emberek előtt örök hűséget fogadtak egymásnak.

A szertartás bensőséges hangulatban folyt, de ami utána következett… Kezdetnek a násznép elvesztette az ifjú párt, kik csak fertályóra tekergés után kerültek elő, némileg földes ruházatban. Mindezen jót derült a násznép, kik addigra már jócskán fogyasztottak ételből, de még inkább italból! A lagzi hangulatát semmi sem tudta volna elrontani, és hamarosan felcsendült az első dal is, s táncra perdült a jónép, miközben áldomást kiáltottak és ittak Fael és Jaq egészségére.

Kívánjuk hát nekik, hogy Szerelmük lángja lobogjon örökké, még a halálon is túl, míg csak világ eme világ, s áldassék meg az ara ölé megannyi termékeny maggal az ifjú férjtől, hogy bölcsőjük sose legyen üres eztán!

A tó, ami nincs

Sziklaöbölben sétálni! Azt gondolom, az egyik legjobb dolog a világon! (Csak az egyik, mert a legjobb Csupor mézespalacsintája, azt bármelyik tekercses eskü alatt vallja!)
S ha valami az egyik legjobb dolog a világon, hát azt szívesen teszi az elf lánya, szívesen bizony! Egyedül szoktam sétálgatni, de majd egyszer, ha lesz hozzá bátorságom, elhívom Regolt is, mert azért az igazi az lenne, ha ketten sétálnánk!

Szóval süt a koratavaszi napocska, távolról morajlik a tenger, ide érződik a hűs, sós pára, ragyognak a város házacskái, zegzugos árnyékokat rajzol a nap a szűk sikátorok kopott kockaköveire. Nem versenyezhetnek ezzel se a Révi nemesnegyed puccos házsorai, sem Pormeder tornyai, sem Ötbánya zord, fagybafúlt utcái! Sziklaöböl a legszebb város a világon!

Szóval sétálgatok, míg a kis kapuhoz nem érek, ami mögött ott a park, amit állítólag Zujm szívének neveznek, de én nem nagyon hiszem, mert egy ilyen barátságos parkot sosem neveznének el az érkezők egy olyan véres szörnyetegről, mint a sziklaöbli vahad. Belépek a kis kapun, odabent barátságos a világ, a fák, a bokrok, az apró padok, a csend, amit csak erősít a madárdal, amellyel a madárkák beleájulnak a világba, a tavaszba. És a park közepén ott van a tó! Illetve nincs ott, csak a helye van, csak egy üres gödör, amiből ellopták a tavat! Talán ezért is nevezik a parkot Zujm szívének? Mert ott, ahol a szívnek kellene lenni, nincs semmi, mint itt a park közepén, ahol a tó helyén nincs tó?
Ki tudja? Corvus titkait féltékenyen őrzik az istenek, nem kötik azt olyan elflányok orrocskájára, mint amilyen én is vagyok!

Azért az a tó, ami nincs nagyon furcsa, higgyétek el öbliek, nagyon furcsa!

Lejegyezte egy szép, tavaszi napon Szender Pill, a Hímzett Tekercsek Szövetségének vadásza

Sziklaöböl Népe!

Furcsa lényekről suttognak Corvus szerte, van ki Istennek hívja őket, mások hamis Erőknek.
Azonban az igazság órája eljövendett.
Ősmágusok. Nem többek nálunk, mégis mások. Nem kevesebbek nálunk, mégis erősebbek.
Amikor a Kapukon átléptek őseink, ők is közöttük voltak, ám erejüket nem veszejtették el, oltalmaztak minket, voltak köztük, kik csak egyes csoportokba vetették bizalmukat, mások városokat karoltak fel… Ez az igazság.
A Vahadok. Ők is ott voltak hajdan, együtt Őseinkkel, együtt az Ősmágusokkal. Vajon ők többek? Hitünket kérik, hitünket kívánják? De nem feledhetjük múltunkat. Nem feledhetjük el lényünk igaz valóját.

Sziklaöböl Népe halld meg szavam!

Atyám oltalmazott egy hitet, oltalmazott egy eszmét, s bár nem ismerte az igazság ezen oldalát, mégis tisztán halt meg. Azon az úton járt, mely őt a Lovagok Kapujához vezette! Nem szegte meg esküjét, s oltalmazta a Szabad akaratot, a Szabad Eszmét.

Ma mindenhol háborút suttognak, vérontást kíván sokak lelke! De én nem erre kérlek titeket, azon az Órán, mikor az Ősmágusok megjelentek, mikor egy fiú ártatlan húgának életét elnyelte a hatalmasok hatalom iránti harca. Imára szólítalak titeket, imára, mely nem evilágba fog szólni!
Imára, mely tán távolabb szállhat, mint Corvus legszéle, imára melyet talán megtisztult őseink Thrillion Szent Városában meghallanak. Ha hiszünk benne, ha képesek vagyunk meglátni saját kapunkat, akkor eljuthat szavunk! Gyertek hát el, mind kalmárok, városőrök, lovagok, ácsok, halászok, tengerészek, takácsok, aggastyánok, fiatalok.
Minden lény, ki hisz abban, hogy Thrillion vár reá ezen világ után!

Imádkozzunk Együtt, s Fohászkodjunk Thrillionból figyelő Őseinkhez!

Utcára Sziklaöböl Népe! Vonuljatok hát a Kapuk Temploma elé, békésen. Ne a halál, hanem az Élet legyen Hitünk szent jelképe, s Thrillion Fénye!

Lapunk ezúttal a sok hivatalos bejelentés helyett egy sokkal izgalmasabb olvasnivalót tár a polgárok elé. A következő sorokban Sziklaöböl ismert alakjairól lesz szó:

Összedőlt Darek Mora épülő udvarháza. A hír azért is sokkolta a lakosságot, mert a Kőművesek Céhének vezetője saját tervei alapján készülő háza már az első oszlopok felhúzásánál roskadozni kezdett. Sokak szerint joggal érezheti magát kellemetlenül a mester.

Arena Lien-t új udvarlóval látták. A megrögzött békepárti és igencsak munkamániásnak mondott elf asszonyság úgy tűnik kettős életet él. Városunk egyik előkelő fogadójában látták együtt azzal a Rufus C. Billebell kapitánnyal, aki nemrég távozott a Tengeri Céh vezetői posztjáról. Szemtanúk szerint a kettejük viszonya már túl van a barátságon.

Kicsapongó életmódot folytat Tum Burg. A Sziklaöbli Tanács legfiatalabb tagja többek elmondása alapján is mértéktelen alkoholfogyasztásáról és szoknyavadászatáról vált hírhedté az utóbbi időben. Megkeresésünkre annyit mondott: “A rossz nyelvek sok mindent fecsegnek…”

Ím halljátok szavam, mikoron hozzátok szólok! A minap a betegeket vittem az ispotályba, és mit látok? Sehol az élőholtak, pedig vigyázták azt a sátrat sokan ám! És én aztat is láttam, ami a kikötőben folyt előtte. A harcot a mólókon, amit a Pörölyök, meg a partiőrök folytattak. Meg a gyógyítók stáránál, ahol a Hadurak, a Szellemlovagok, meg a Démonholdasok küzdöttek. És azt is láttam, ahogy a holtak visszatérnek, a lidércek kiszívják életüket testükbő, és átkot plántálnak a helyibe! Amikor a jóbarátom, Lemnaris, a félfülű sziklaőr saját osztagára rántott fegyvert, vörös, gonosz fénnyel a szemében! Halott volt, mégis mozgott, annak az átokfajzat Storogarnak átka szálta meg…

És így jártak mind, ezért volt a felügyelet az ispotályban is. Én is majdnem oda kerültem, mert az egyik ilyen eleven-holt megharapott. De aztán jött ez a harcos. Fiatal volt, de daliás, és amikor mellém állt, a Kapukról mesélt, meg a nimmadokról, Szépszeműrő meg a Villámúrró’! Emlékeztek még, tudom jól, én se felejtettem el a nevüket. Láttam, ahogy meggyógyítja a sebem, és még sok más emberét is. Jó emberekét, a barátaimét, sziklaőrökét… Aztán az egyikük elkezdett átváltozni. A fiú, akinek mellvértjét Villámúr jelképe díszítette, mellé lépett, és neki is a Kapukról mesélt. Azt ígérte az átkozoött halodónak, hogy megmenti az átoktól, és amga kíséri át a kapukon…És a vörös fény kihunyt a férfi szemeiben, láttam rajta, békét lelt. A kamasz harcos pedig imádkozott mellette, amíg kellett.

Én másnap hazamehettem, mert meggyógyultam, legalábbis, így mondták. Első utam a Templomba vezetett, és halljátok hát, legnagyobb csodálatomra ez a fiú ott áll, kivont karddal a kezében, az Örvény oltára előtt. Dühödt volt, és a pengén ménykű játszott végig, szavamra! Én még nem láttam ilyet, makócápa harapja le a bal herémet, ha hazudok! Az a fiú összetörte az oltárt, vihart kavart, és mindent elemésztett benne! Mindent, ami Zujmé volt. Egy másik meg az ősök jeleit véste a falakra, ahogy régen volt. Én mondom nektek, nagy dolgok vannak készülőben, és ez a templom rég nem volt olyan békés hely, mint most. Első voltam, aki a nimmadok oltára elé járult, hogy imádkozzon, és köszönetet mondjon a kegyért. A fiú, kit csak Gyermeknek neveztek mind, tudjátok mit mondott?

Élni kell csupán, hinni nem!

De ki nem hiszi, menjen, nézze meg maga, és boruljon le az oltár előtt! Én már tudom ki volt az a fiú, majd megtudjátok ti is! Ő Villámúr és Szépszemű fia, nimmadok örököse, a Gyermek! Eljött a nimmadok
ideje, az Örvény nem Törvény többé! Sziklaöböl pedig szabad lesz megint!

Egy megvilágosult matróz szavaiból idézve, ki a városháza előtt felállított hordóról kiáltotta ki az igazságot a város összegyűlt népének.

Sziklaőri rendelet

A kikötőben kialakult helyzet miatt a Halken-ispotály bizonytalan ideig megerősített, állandó sziklaőri őrizet alá kerül, onnan csak a jelenlévő valamely tiszt engedélyével távozhatnak betegek. A csatározásokban megsérült, súlyos betegeket elkülönítik, így az új betegek fogadása zavartalan, a gyógyítást remélhetőleg nem hátráltatja az intézkedés.

Emellett minden gyógyító, ki a városban tartózkodik, köteles megjelenni az ispotályban, hogy tudásával és erejével küzdjön a sebesültek életéért.

Kelt: a corvusi időszámítás 627. évében, a Bányák havának 17. napján

Nahren Del Athor, sziklaőr hadnagy

Vágy- és Kéjjele

A süvöltők hava a Tél legzordabb hónapja, mikor is az érkezők bevackolódnak kicsiny fészkeikbe, összebújnak kedvesükkel, hogy tavasszal a gólya rászálljon házuk tetejére. Azonban ez az időszak sem tart örökké, és a hónap végének közeledtével már a tavaszra gondolunk, és csalogatjuk azt. Ezért a hónap utolsó szombatján összehívunk mindenkit, kinek kedve van, hogy így temessük a telet és szívünkben ágyunkban teremtsük meg a nyár forróságát.

Corvus Apraja Nagyja!

A tavalyi nagy sikerre tekintettel, idén ismét megrendezésre kerül a Vágy- és Kéjjele nevű álarcos rendezvény, ahol egy egész éjszakán át az erotikáé a főszerep a sziklaöbli Zöld Lappány Fogadóban.
Ezen az egy éjszakán nem számít a rang, a külső, csak a forró hangulat, és az, hogy közelebb hozzuk a párokat és facér hölgyeknek, uraknak kötetlenül találjunk kedvest, akár egy forró éjszakára is.
A megjelenés kötelezően legalább álarcban!

Néhány program ízelítőnek:

-Meddra megnyitja az estét- erotikus műsor
-Erotikus tárgyak bemutatója, melyek a helyszínek megvásárolhatók
-Tánc, zene, eszem-iszom
-Pormedri fogó, tengerész kereke, lukralövő
-Jelmezverseny és kiválasztjuk a bál legszebb párját
-Kulcsot a szívedhez lakat randi.(Minden facér hölgyemény kap egy lakatot, amit az övére, nyakára, ruhájára tehet, és minden facér kap egy kulcsot, amelyik nyitja valamelyik lakatot)

Várunk hát mindenkit szeretettel a süvöltők havának 30. napján.