Hozzátok fordulok segítségért!
A városi füvészkert megépült, megkezdenénk a gyógynövények betelepítését. Aki az Enciklopédiában felsorolt növényféleségek facsemetéjét, palántáját, vagy magjait elhozza a füvészkertbe, pénzjutalomban részesül!
(A füvészkert a külvárosban, a holdfák kertjében található.)

Karold Aureus kutató
a füvészkert főkertésze

Mint hazafi, nem hagyhatom teljesen szó nélkül eme magát történésznek nevező firkász koholmányait.
De először is, tisztázni szeretnék néhány rémhírt: a főkapitány, Seran nem halt meg ugyan súlyosan megsérült, de még él és az Ispotályban lábadozik, és ugyan a Tanácsban betöltött szerepköréről nem mondott le, de a főkapitányi rangot átruházta rám, Jaq Dorn Daer kapitányra.
És a túlreagált távolrévi beavatkozás… örültünk a segítő kezeknek, de a révi parancsnok a csatatéren még arra sem volt hajlandó, hogy együtt működjön a helyi vezetéssel, és a saját feje után ment. Ezért is történhetett meg a visszavonulás idején, hogy teljesen máshol foglaltak helyet, miközben a városi csapatok kihasználva a hely adta előnyt feldarabozták magukat és ezzel a támadókat is. Hiszen nem ezért vonultunk vissza? Nem azért, mert nem tudtunk nyers erővel felfogni a támadást? De. És ez sikerült is.
Miután megtörtént a csapatrendezés és a vadászcsapatok kirendelése a hadiszerencse a mi javunkra fordult, de természetesen itt megemlíteném a közbeavatkozó Légó katonáit is, akik részt vettek a végjátékban. Amit nem mondhatunk el a Révi hadakról sem. Kitartottak, harcoltak, véreztek, és amint végre esélyünk volt visszavágni nem csatlakoztak a győzedelmes és véres végjátékhoz hanem számukra fontosabb dolgok felé néztek. Vagy igazából ezért is jöttek csak? Nem megvédeni a várost hanem kimenekíteni azokat akik számítanak nekik? Mert nem a civileket védték hanem az egyházi méltóságokat, akik biztos helyen voltak a város szívében.
És ha belegondolok abba, hogy egy révi katona sem volt benne abban, amikor személyem, a klánom és a GEF harcosai vérünket adva tartottuk fel a hadakat az áttört falnál, hogy időt nyerjünk a visszavonulóknak… így mélységesen elszomorít annak a férfinek az írása aki már az ostrom idején is azon volt, hogy a falakon szolgálatot teljesítő harcosokat megzavarja a kellemetlenkedésével. Igen, a jelentések itt vannak az asztalomon.
Tehát ezen írásom után, ismerve az érem másik oldalát is, nézzük végig a történéseket és fogadjuk el a tényt: jó volt a segítség de nem ők mentettek meg minket. Sziklaöböl és annak fiai, lányai és azok vére, bátorsága volt az ami kikergette az orkokat és a trollokat a városból, a mi fiaink és lányaink vadászták le sikeresen az ellenséget vezető két sámánt és a vezért. Fejük azóta is a kapunál vannak kifüggesztve egy-egy lándzsára hirdetve, hogy a város él és élni fog, és jaj annak a szörnyetegnek aki ránk támad.

Mélységes tisztelettel, Jaq Dorn Daer, a Sziklaöbli Gyalogság Főkapitánya

Érkezők! Mind tudjuk, hogy a várost csapás érte. Rengeteg a halott, a sebesül és a hontalan. Ezért én, Jaq Dorn Daer, a Démonhold klán vezére felajánlom klánom szállását a hontalanok számára és a Sétányon felállított sátortábort is.

Itt szállás, étel, ital és menedék vár mindenkit, aki elvesztett mindent és a klán nemeseinek segedelmével, és ha segítetek részt venni a város újjáépítésében, vagy akár csak az ellátmányok kiszállításában, szortírozásában akkor fizetést is kaphattok a munkátokért. Minden nélkülözőt befogadunk amíg van szabad hely.

Jaq Dorn Daer, Sziklaöbli gyalogság főkapitánya

Tisztelt Olvasó!

Immáron hónapok óta, eredeti terveimhez képest jóval hosszabb ideje tartózkodom Sziklaöböl városában, mely prosperálásával, haladó gondolkodásával és teremtő erejével kilóg a sorból. Legalábbis üdítő változatosság volt fejlődését látni közel öt hónappal ezelőtt, amikor is Távolrév ostromtól lepusztult, Ötbánya barbárok fenyegette, és Pormeder természet sújtotta városa után ide érkeztem.
Ez a növekedés és bizakodás töretlennek tűnik, még ha ezen városnak is ugyanúgy megvan a maga baja, mint mindegyik másiknak. Első helyi írásom, gondolják bár elfogultnak, tisztelgés ezelőtt a pozitív szellem előtt, mellyel mostanáig csak itt találkoztam.

Még bőséggel az Áradás havának idusán történt, hogy a városvezetés védművek felépítését rendelte el a várost környező, stratégiailag fontos pontokon, elsősorban a kereskedelmi vonalak és az ork vonulás szemmel tartására. Négy klán jelentkezett, hogy önnön költségen vállalja az őrtornyok felépítését, későbbi fenntartását és védelmének ellátását. A városvezetés és a segítőkész klánok előrelátását mi sem bizonyítja ékesebben, mint a várost a közelmúltig fenyegető veszély; a helyzet ugyan nem volt biztató, de sokkalta inkább az, mint az őrtornyok nélkül lett volna, melyek hősies védőikkel megakasztották a fenyegető hordák haladását, időt biztosítva a városnak, hogy felkészüljön, a városhoz közel élő népeknek pedig, hogy a falak oltalmába menekülhessenek.

Még nagyban zajlottak az építkezések, amikor először elbeszélgettem a városért nagy áldozatot hozó négy klán vezetőjével.

Morganus Yl Chays - a Szellemlovagok Nagymestere:
Érdeklődésemre kifejtette, klánjával azért jelentkeztek elsők között arra a nagyszabású feladatra, hogy ezzel is óvják a várost az orkvonulástól, valamint a kereskedőket a portyázó haramiáktól. Bár az őrposzt a harcok kezdetekor még nem állt, a Szellemlovagok élenjárásukkal és példamutatásukkal, Nagymesterük pedig nem csekély szervezőmunkájával nagyban hozzájárult, hogy a városvezetés által megálmodott öt toronyból három a vonuló horda útját állta.

Otrukh Durgen - a Démonhold klán vezére:
Beszélgetésünk során hangsúlyozta, hogy klánja azért vállalt szerepet a védelmi beruházásban, mert Sziklaöböl biztonságát kiemelkedően fontos közös célnak tartják.
A klán az Árnyéktorony felépítésével járult hozzá a város védelméhez, a védmű pusztulásáig becsülettel szolgálta célját. A város polgárai innen kapták az első, harcba hívó hadijelentést.

Kobzafa ar Miglar - a Hímzett Tekercsek Szövetségének feje:
Természetesnek vette, hogy kivegye a részét a város védelméből. Hozzáállása azt bizonyítja, hogy a Szövetség Sziklaöböl elkötelezett, felelősségteljes klánja.
A Kémlelő volt az a torony, amely elsőként észlelte az orkok közeledtét, és figyelmeztette erre a többi tornyot, valamint magát Sziklaöblöt. Szintén elsőként bocsátkozott harcba és tartotta fel a fenyegető hadakat.

Sebhelyes Blaise - a Szellemsárkány és immáron a Parti őrség kapitánya:
A leleményes kapitány beszélgetésünk során elmesélte, hogy Sziklaöböl egyik legerősebb klánja kezdetben a háttérbe húzódott, esélyt adva más klánoknak a szerepvállalásra. Csak amikor több jelentkező már nem akadt, akkor léptek elő és vállalták a Sárkánytövis felépítését. Blaise kapitány nem rejtette véka alá, hogy az elsődleges - város- és kereskedelemvédő - célon túlmenően klánja azzal a céllal vett részt ebben a komoly vállalkozásban, hogy városban betöltött pozícióját erősítse. A fejlemények az Ő éleslátását is igazolták, s valóban nem lehet panaszos szava senkinek a városban. A Szellemsárkány csakúgy, mint a korábban említett három klán, rászolgált a város megbecsülésére és hálájára.

Érdeklődésemre a három őrtornyot építő klán vezére megerősítette, hogy az orkvonulás elvonultával, amennyiben ezt a városvezetés igényli, készek újraépíteni az őrtornyokat. Tapasztalva azt, hogy ezek a védművek milyen hatalmas szolgálatot tettek a városnak, okkal bízhatunk abban, hogy a jövőben nem három, hanem az eredetileg megálmodott öt torony áll majd Sziklaöböl védelmében.

Kelt
Corvus 627. évében, a Gnómok havának 22. napján

Radeck Harunn,
a független hírmondó tollából

A Zöld Lappány Fogadó elé kifüggesztett tekercs:

Sziklaöböl népe, kedves Vendégek!

A támadó orkok nem kíméltek minket, katonáinkat, városunkat.
A Külső Kerületek romokban áll, szívügyemnek érzem a menekültek sorsát, hiszen ilyenkor csakis az összefogás segíthet.

Jó példaként elöljárva a Zöld Lappány ideiglenes szállást biztosít az otthonukat elhagyni kényszerülteknek.

Szabad termeinkben 50 fő befogadására képes hely van.
Napi két, meleg étkezést is biztosítunk, a Fogadó számlájára.

Caite Skogskatt

A csata elhúzódott. Pontosabban az ostrom. De erre számítani lehetett. Persze volt, akit ez meglepetésként ért. Főleg az, amikor a trollok és orkok áttörték a falakat. A sziklaöböliek nem igazán értették, hogy történhetett meg ilyen a városukkal. Az ellenség idáig hatol és már házaikat égeti fel? szeretteiket mészárolják le? És semmit nem tudtak ez ellen tenni. A révi csapat arcán nem láttam ilyen érzelmeket. Nem igazán lepődtek meg. Sokkal inkább az unalmas beletörődés volt rajtuk. Mintha csak azt gondolták volna: „Már megint…”
Nem is csoda, hisz nekünk távolrévieknek mindig is nagyobb tapasztalatunk volt az ilyenekben, gondolok itt az orkokra és a városvédésre. Nem is csoda, hogy szervezetten tudtunk visszavonulni míg a város eredeti védői szétszóródtak, elaprózták erejüket, hogy az orkok könnyedén tudják egyesével felmorzsolni őket később. Én nem igazán értettem, hogy miért akarnak fogócskázósat játszani a harc közepében és be kell vallanom, volt akkora káosz hogy elsőre nem is láttam át a miérteket. Később tudtam meg, hogy meghalt a vezetőjük és láthatóan ezzel az egész parancsnoki lánc szétbomlott, mintha mások nem is tudták volna, mit kellene ilyen helyzetben csinálni.
Mindenesetre engem és egy egy lovagot bölcs előrelátásában Adrian nagymester el is küldött, hogy még időben biztosítsuk a fontosabb dolgokat a városban: a Templom könyvtárát és az ottani fontosabb személyeket. Újabb dolog amire az itteni katonák nem gondoltak, hisz önelégültségben fel sem merült bennük a lehetőség hogy ennyire rosszra fordulnak a dolgok. Szerencsére a templom lakói több racionalitásról tettek tanúbizonyságot és értek ott még egyéb váratlan csodák és meglepetések is…

Brutális Joe, történész

Városunk nehéz napokat él át, talán eddigi életünk legnehezebb napjai vannak mögöttünk, s még előttünk ki tudja hány napig, hétig vagy hónapon át. Eme nehéz helyzetben Öböl bátor polgárai fegyvert ragadtak, hogy megvédjék szeretett városukat az orkokból s megannyi szörnyű teremtményből álló hordától. Ám a penge élénél van egy erősebb, hatásosabb fegyver a kezünkben… A hit… Hit abban hogy jobbá tehetjük életterünket, jobbá válhatunk s célja van életünknek… Igen testvéreim, célja van halandó létünknek… Kellő irányítással kiteljesedhetünk, megtalálhatjuk a saját utunkat ebben a kusza világban. Felülemelkedhetünk az emberi gyarlóságokon egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb életet élve napról napra…. S hogy ki hozza el közénk eme földi jólétet? A Forrás… Eme új vallás most bontogatja még hártyavékony szárnyait a városban, ám kis idővel megerősödünk s a hit igéje messzire száll majd, a városfalon kívülre széjjel egész Corvuson. Bizony barátaim… Eme ősi eszme s azt zászlaján hordozó ősi érkezők utolsóinak egyike az ki vezeti vallási gyülekezetünk tagjait a rögös úton a megvilágosodás felé…

Íme az irány, melyre indulva ti is elképzelhetetlen magasságokba repíthetitek lelketeket, át a felhőkön, fel az ég felé, egyenesen Thrillionba.

” Végigmenni a kijelölt úton … bármi áron. Csak most indulunk el, és ismeretlen az előttünk álló út, mégis töretlen hittel lépünk újra és újra. Bízunk, hiszünk, s harcolunk. Ha kell a hit erejével, ha kell a penge erejével, ha kell mágiával. Nincs kétség szívünkben. A Forrás mutat utat, s mi követjük akaratát. Feltétel nélkül. Nem kérdezünk, nem mondunk ellen szavának. Ez az egyetlen törvény. Végigmenni az úton mindegy hová vezet, hogy milyen nehézségek árán érjük el célunkat, hogy milyen áldozatot kell hoznunk. A fontos, a megérkezés. A felemelkedés. “

Szeretett Sziklaöböl lakói!

Diadalra ébredhettünk, mert a reménytelennek tűnő hajnal után dicsőségben virradt fel a nap városunkra. Révi barátaink segítségével Seran tábornok vezényletével szétkergettük a több száz főt számláló ork hadtestet, kiknek java része mostanra holtan fekszik az ötbányai út mentén és a falak tövében.

De ez csak egy csata volt a háború forgatagában, és szavaimat rövidre is fogom, mert On-Daer kapitány kürtje vészt jelez, az igazi ork sereg közeledik, és sok még a tennivaló. Sokan elestek közülünk is, de a sérülteket mihamarabb az ispotályba szállítják, s ki elég merész, onnan visszatérhet a falakra akár.

Jöjjön még, ki eddig nem tette, mert ki tudja, miféle szörnyekkel nézünk ismét szembe mi mind. Gyertek, és harcoljatok velünk, magatokért és otthonotokért, Sziklaöböl városáért!

Hogy holnap is ilyen dicsőséges hajnal virradhasson a Szikla és Tenger nászának városára!

Ishior Del Athor sziklaőr

Magam is megjártam a poklot, és mindazt, ami odakint rejlett… A Ködvölgy mindig is veszélyes hely volt, de reméltük, ezúttal máshogy lesz. Hogy a tornyok tán biztonságot adnak, erőt, mely megállíthatja majd az ork seregeket.
Tévedtünk.
Ha nincsenek a sziklaöbli polgárok, a katonák, városőrök, sziklaőrök, sosem érjük el a szeretett város falait. Magam is sziklaőr vagyok, és az Árnyéktoronyban teljesítettem szolgálatot. Láttam pusztulni a Sárkánytövist, hallottam romba dőlni a távolban a Kémlelőt. De szerencsére On-Daer kapitány visszavonulót fújt, és az Árnyéktornyot feladva a város alá vonult.
de Loup kapitány, a felderítők parancsnoka volt csak, ki maga köré gyűjtött minket, csapdákat állítottunk, és időt nyertünk társainknak. Nagy fegyvertény, de sikeresen tartottunk fel öten egy egész ork hadtestet, jelentős veszteségeket okozva nekik. Persze, sokáig mi sem dacolhattunk velük, mert megsérültünk és kimerültünk, de élünk.
S ki él, harcolhat még később is, mert az orkok már a falak alatt vannak. On-Daer kapitány és Seran parancsnok vezetik a hadtesteinket, és ha jól láttam, távolrévi lobogókat, meg a Lyen-Mortok zászlaját is csapkodta a szél a vértesek sorai előtt.
Nem vagyunk egyedül, és a város kitart majd! Bár a tornyok odavesztek, a harcosok még állnak, akárcsak a Kapu és a Falak. Kitartás, Sziklaöböl polgárai! Nem ez lesz az utolsó orkvonulás, mit városunk lát, s mit városunk fiai megtörnek…

Kitartás!

Ishior Del Athor sziklaőr

Az Oroszlánkarom Lovagrend Tanácsa nevében az alábbi kiáltvánnyal fordulok Corvus valamennyi városához:

Érkezők!

A háború nem vezethet győzelemre. A gnómok havában járunk, melyet az orkvonulás hava fog követni. Jön a tél is és ahelyett, hogy ezen viszontagságokra készülnénk fel, egymás ellen acsarkodunk és pusztítunk, ahol csak tudunk.

Jön a tél, és ha a vetés nem lesz betakarítva éhínség és gazdasági visszaesés fogja sújtani városainkat és még akár évekig is gyászolhatjuk azt az Érkezőáldozatot, amit a háború és annak következményei fognak követelni.

Az orkvonulás havában a szörnyek mindig is veszélyt jelentettek városainkra, melyeket meggyengítenek a harcok.

Éppen ezért ismételten összefogásra sürgetek mindenkit és javaslom egy Városok közötti Békéltető Bíróság felállítását, ahol független Bírák előtt az egymással háborúban álló két város előadhatná panaszait és olyan döntés születhetne, mely városainknak kedvező és újra megteremthetné az egységet valamennyiünk között.