Este volt már, mikor a hajó megérkezett. Pompás bárka, de ez nem csak annak volt köszönhető, ahogyan megépítették, sokkal inkább amiatt, hogy mit szállított. Több mint kétszáz derék távolrévi legényt, talpig vasban, szívükben pedig bátorsággal. Gyomrukban pedig volt némi ital is, hogy az utóbbira rásegítsenek.
Az itteniek elég nagy meglepetéssel fogadtak minket. A meglepetés elsősorban az arcukra ült ki, másodszor pedig abban nyilvánult meg, hogy nem volt fogadóbizottság. Adrian, a hadak vezetője, természetesen még éjszaka is csillogó vértjében – azt hiszem ki akarta hangsúlyozni nemesi mivoltát ezzel is illetve hogy ő a TKL nagymestere. De lehet, hogy csak divatbolond. Azt hiszem ezt majd még megkérdem tőle. – állt a mólón és a hajóról is már nagyrészt lejöttek derék katonáink mikorra végre odaért az egyik megmentendő Sziklaöböli vezető.
Adrian természetesen nagyon hamar biztosította róla, hogy meg van mentve, nem azért jöttünk, hogy nyomást gyakoroljunk a városukra. Elvégre Sziklaöböl már csak egy ilyen város, biztosítani kell őket az ilyesmiről. Amint az ehhez szükséges formaságokkal megvoltunk máris útbaigazítást kértünk, hogy merre találhatóak még megmentendő egyének.
A Nagymester láthatóan sokkal inkább el volt foglalva az orkokkal, elsősorban az ő lelküket akarta megmenteni a maga módján, így hát azonnal a falakhoz vezettek minket ahol nagyon sok megmentendő orkkal találtuk szembe magunkat. Vezetőnk nem is várakozott nagyon sokáig mire kiadta a parancsokat, majd pedig halált megvető bátorsággal egyes egyedül nekivetette magát az ork seregnek, hogy megmutassa ezeknek a Sziklaöbölben nevelkedett vizes fiúknak, hogy hogyan kell révi módra orkot aprítani – tudniillik nekünk sokkal nagyobb tapasztalatunk van az ilyenbe. Fél-orkunk is több van, azokon gyakorlunk. De hát matróz néptől nem várhatjuk el, hogy értsenek az ilyesmihez, ezért is van ránk szükségük. – és azonnal követte is hetven darab a katonáinkból, hogy biztosan egyedül tudjon hőstetteket véghezvinni leendő hős Vezetőnk.
Persze ez még csak az első pillanatok voltak, de máris mekkora sikerek! Érzem, jó történet lesz ez, érdemes volt velük tartanom…

Brutális Joe, történész

Az Oroszlánkarom Lovagrend elveti a háborút, mint a városok közötti konfliktusok megoldásának eszközét. Rendünk mindig is a Béke és Igazság szolgálatában állott, és csak legvégső esetben nyúltunk fegyverhez.

Rendünk vallja, hogy a Béke mindenek fölött álló közös érdek. Érdeke minden egyes Érkezőnek, kiket amúgy is tizedelnek a szörnyek számos más városban.

Városunkat Pormedert megtámadta Ötbánya valós és vélt sérelmeket kívánva orvosolni ezzel. Számunkra ez a város azonban az Otthonunkat jelenti. A hazánk védelme olyan érdek, melyért fegyvert kell fognunk, és legnagyobb bánatunkra Érkezők vérét kell ontanunk. Míg ez a helyzet fennáll, nem tehetünk mást.

A béke azonban érdeke valamennyi érkezőnek, hiszen míg Ötbánya s Meder egymás ellen harcol, addig sajnos nem tudjuk segíteni azon városokat, kik szintúgy komoly veszélynek vannak kitéve.

Értesültünk arról, hogy Zöldvölgyből kivonták a hadtesteket, khumok szabad prédájává téve az ott maradt Érkezőket, kik új hazát reméltek és harcoltak oly sok időn át. Tudjuk azt is, hogy Sziklaöbölt és Ötbányát orkok csapata választja el egymástól, s azok a Pormeder és Ötbánya között dúló háború miatt nem tudják közös erővel legyőzni őket, s mi sem adhatunk támogatást.

Összefogásra szólítom hát fel a városokat, és kérem azok vezetőit, hogy sürgessék meg a Pormeder és Ötbánya közötti békét!

Felkérem az ötbányai Ötöket, kik tragikus körülmények között váltak Négyekké, és ezért egyben részvétünket is kifejezni kívánjuk, és a pormedri Toronyurakat, hogy egy Tanácskozás keretében törekedjenek a békés rendezésre, hogy a két város újra felvirágozhasson, s ne omoljon több vér.

Mindezek mellett pedig kijelentjük, hogy Rendünk nem kíván ellensége lenni a háború ellenére sem Ötbánya Ősi és Dicsőséges Népének, sem pediglen az ott élő klánoknak. Mi Testvérként gondolunk a Fekete Unikornis Lovagrendre és az Ishar Öreire, melyen a háború nem változtat. Azonban addig, míg Szeretett Városunk támadás alatt áll, nem tehetünk egyebet, minthogy ellenük is harcolunk.

Corvus szerte kihirdettetik!

Az Armenites család, mint minden rendes műkedvelő és támogató nemesi család, reméli hogy felajánlásával új hagyományt teremthet. Célunk, hogy minden tehetséges dalnokot, versmondót vagy mesemondót fellendítsünk, az életét könnyebbé tegyük szerény jutalmainkkal, és persze az, hogy mindenkinek egy felejthetetlen estét biztosítsunk rendezvényünkkel.

Amiről beszélek, az nem más, mint az Első:

- Fehér Farkas Kürtje: Dalnok és Mesemondó verseny-

Hogy miért gyere a rendezvényre?
- Művelődés és szórakozás egyszerre.
- A Révkapu fogadó támogatásával, ingyen étel és ital.
- A dalnokoknak értékes díjak:

1. Helyezett: 15 000 arany!
2. Helyezett: 10 000 arany!
3. Helyezett: 5 000 arany!
+ 1 közönség díjazott: 7500 arany!

- Mert mindenki más, ott lesz.

Az első helyezett a pénzjutalom mellé megkapja: Az Armenites család, egyedi, sárkány agyarból készült, ezüst és arany míves, drága kövekkel kirakott kürtjét.

A Fehér Farkas kürtjét!

Ez az egyedi darab Corvus szerte felismerhetővé teszi a Dalnokok Bajnokát!

A verseny időpontja: A Hosszú menetelés havának 22. napja.
Érkezés: 18:00 órától
A verseny megnyitása: 20:00 órától.
A verseny helyszíne: Távolrév, Armenites rezidencia. [Távolrév>Belső város>Nemes negyed>Armenites rezidencia]

Sok szeretettel várunk, minden Dalnokot, műkedvelőt és szórakozni vágyót!

A nézők biztonságáról a Királyi Gárda gondoskodik!
A rendezvényen bármilyen fegyver birtoklása TILOS. Aki fegyverrel érkezik, az a fegyvert átadja a Kapuban álló Gárdista őröknek, akik távozáskor visszaadják az elvett tárgyat.

Ha valaki mégis fegyvert birtokol az Armenites rezidencia területén a verseny lefolyása alatt, úgy őt azonnal kizárják a versenyből, és Gárdistáink kikísérik a helyszínről.

Üdvözlettel, a rendezvény szervezője:
Colder Armenites

[( OOC: Az érkezést Augusztus 22. 18:00-tól lehet beírni. A pályaműveket 20:00-tól egészen Augusztus 24. 16:00 óráig. A dalnokok címet mindig írjanak be, mert azok alapján lesznek azonosítva a pályaművek. )]

Megérkeztem Sziklaöbölbe. A városban háború dúl. A városkörnyéki őrtornyokat orkok támadják. A városkapu zárva, alig tudtam bejutni. Mindenütt katonák, még a civil polgárok is fegyverben állnak. Szerencsére a város híres könyvtárát, amelyet Szépszemű istennőről neveztek el, nyitva találtam. Háború ide, háború oda, a könyvtár elbűvölt. Késő estig kóboroltam, nézelődtem benne. Most, hogy beesteledett, feljött a hold, elindulok a külvárosba, hogy megkeressem leendő mesterem lakhelyét, a Holdfák kertjét. Azt mondják, holdfényben el se lehet téveszteni.

Szerkesztőségünkhöz ma egy névtelen levél érkezett. És hogy szavai igazak-e, vagy csupán az író gazdag fantáziáját tükrözik? Ezt döntse el mindenki saját belátása szerint.
Az biztos, hogy hihetetlen, de mint tudjuk, semmi sem lehetetlen!

“Kinn, Ködvölgy északi részén élt egy nép, akiket volt szerencsém megismerni. A Kék Tó Népéről szólnak szavaim. De nevezhetnénk őket a Hit Népének is. Becsületes, okos és bátor emberek alkották az elszigetelt és ismeretlen törzset. Ahogy mi nem ismertük őket, úgy ők sem tudtak Sziklaöböl létezéséről, hangozzék ez bármily furcsán is. Számukra az életet a szentként tisztelt a Kék Tó szolgálata jelentette. Ezen tó igazából egy teleport-kapu volt, bár ők ezt nem tudhatták. Sosem érintették meg a vizet, a kapu viszont érintésre aktiválódott. Hitük szerint a kéken derengő vízben Istenek laktak, akiket a legmélyebb tiszteletlenség volt megzavarni.
Társaimmal mi a Tó innenső oldaláról toppantunk közéjük, épp ezért minket hittek a Tó Szentjeinek. A segítségünket kérték, mivel egy láthatatlan ellenség tizedelte népüket. Mi azt hittük, valami repülő szörnyeteg lehet. De tévedtünk, nem az volt. A harc során kiderült, hogy föld alatt élő, több-érkező hosszú, kiéhezett gyilokférgek sokasága élt a Kék Tótól nem messze, amik minden élőre vadásztak. De főleg a törzs tagjaira, akik nagyobb mennyiségű táplálékot jelentettek számukra.
Némi trükkel sikerült meggyőznünk őket, hogy térjenek át a Kék Tó féregmentes oldalára. Ott azonban az igazság felfedése után elváltak útjaink, ők mindenképp a Szent Tavuk mellett akartak maradni, ami teljesen érthető.
A minap visszamentem a Tóhoz. Pár nap telt el csupán az első találkozás óta, de már most igen nehéz volt megtalálni Ködvölgy labirintusában. A nép már nem volt a parton. A tábor teljes hiányával találkoztam csupán. Az a sejtésem, hogy visszamentek a másik oldalra, ahol törzsük eddig is élt. Visszamentek, mert úgy hitték, a Kék Tó azt a sorsot szánta nekik, hogy az utolsó emberig odavesszenek.
Én úgy hiszem, ha a Tóban tényleg laknak Istenek, Lelkek, Szellemek, vagy bármilyen Érkezőnél magasabb Hatalom, akkor ők biztosan nem akarták volna népük halálát. De az Érkezők megkapták az Istenektől a szabad akarat és a döntés jogát, és ők így látták helyesnek.
Azért írom le a történetüket, hogy a Kék Tó Népe ne vesszen az örök feledés homályába. Tudja meg Sziklaöböl lakossága, hogy léteztek! Ott kinn éltek, Ködvölgyben, a derengő Kék Tó túloldalán. Remélhetőleg lelkük a tragikus haláluk ellenére is eljuthatott a számukra rendeltetett helyre.
Talán pont a Tóban élnek tovább.”

A Tikkasztó Sivatag veszélyes és halálos, azonban korunk hősei itt születnek!
Pormeder már régóta él a hagyomány miszerint a város legjobb gwuffosai és lovasai megmérettetnek Corvus legperzselőbb homokján, a nagy dicsőségért és a hihetetlen nyereményért. Azonban ez az év más lesz, a Toronyurak engedélyt adtak, hogy más városok fiai és leányai is megmutassák, vajon képesek-e felvenni a versenyt a sivatag ékkövének legjobbjaival.

Lángok Tengerének első szakasza a Homokdűnék vidéke, a versenyzők egyharmada azonban, már itt kénytelen feladni a versenyt az elmúlt évek tapasztalatai alapján, mert a szárazság szinte elviselhetetlen, a nap oly perzselő, hogy ”a nyereg szinte ráég a hátasra” a pormederi mondás szerint.

Ezt követően a Holtak Mocsarának peremén vezet a bátrak útja, ezen vidék a senki földje, oly veszélyes, hogy a karavánutak többsége is messze elkerüli az elátkozottnak hitt helyet.

S végül a Morajló Mélyhomok területén zárul a Vágta, hangok kúsznak fel a mélyből a mesék szerint, megannyian tűntek már el itt, furcsa szörnyekről suttognak, de akadnak olyanok is, akik vérmes banditákról regélnek. Mi lehet vajon az igazság?

Azonban az biztos, hogy a versenyzők fele sem éri el a Pormeder Főkapuját.

Dicső Hősök születnek eme Vágtán, s bátor nők és férfiak buknak el!
Ha mindezek után a Félelem nem lett úrrá szíveden, s bízol gwuffodban avagy lovadban, jelentkezz hát Vándor!

A felajánlott nyeremény 60 lélekszilánk, s a győztes büszkén viselheti a Lángok Tengerének Bajnoka címet, ezen kívül jogot formálhat arra, hogy Pormederben nemesítse győztes hátasának vérvonalát!

Kihirdetve a Toronyurak Dicsőségére!

Jelentkezés: Luthalias Lasselantanál üzenetben
Verseny kezdete: a Háborúk Havának 22. napja

Mivel a toronyépítésre is jóval később jelentkeztek, mint az összes többi klán, a torony is kicsit később épült fel, mint a többi. De végül a Szellemsárkány is befejezte az építkezést.

A klán fizetett munkásokat is alkalmazott az építkezés során, munkát adva ezzel a kikötőben sok dolgos kéznek. Némi lélekszilánkért a Céhek Tanácsa is adott mesterembereket, ácsokat, kőműveseket. Így végül igen hasznos kis tornyot sikerült felépíteni.
Az előzetes elvárásoknak mindenben megfelel, hisz a Céh emberei gondoskodtak erről. Némi kilátást enged a környékre, rendelkezik egy kevés férőhellyel, egyszerű föld és cölöpfallal. Nyilván nem védelmi célokra lett kitalálva, de az idei orkvonulásnál minden bizonnyal jó szolgálatot fog tenni.

A jelzőtűzrendszerhez is csatlakozó, a sorban a harmadik torony méltó párja a többinek szeretett városunk védelmében.

Emberekről:

Elfek: A leggyengébb jellemű Érkezők, akik elhagyták valaha Thrilliont. Őket befolyásolják a leginkább a vágyaik.
Fél-elfek: Büszke vagyok az ember őseimre. Miattuk vagyok ilyen erős.
Fél-orkok: öööö…
Gnómok: A legjobb képességű lények lehetnének, ha annyi eszük lenne, mint nekünk.
Törpék: Ejj, be kár, hogy úlyan nagyra nőttek.
Sötételfek: Valamire felhasználhatóak.

Elfekről:

Emberek: Szépek, szépek, de mire jók?
Fél-elfek: Büszke vagyok elf őseimre, miattuk vagyok ilyen szép és ügyes.
Fél-orkok: ööööö…
Gnómok: Ezek a lények tudományos vizsgálódások tárgyát képezhetnék.
Törpék: Nagyok is, és az orrukat is fönnhordják, pedig még szakálluk sincsen.
Sötételfek: Ugyan, kérem.

Fél-elfekről:

Elfek: Olyanoknak képzelik magukat, mint mi, pedig létezésük szégyen a fajunkra nézve.
Emberek: Ez most egy vicc?
Fél-orkok: ööööö…
Gnómok: Emberek is, elfek is, mégsem ez, mégsem az… különös.
Törpék: Megtanáta a zsák a foltját.
Sötételfek: Belülről sokkal érdekesebbek.

Fél-orkokról:

Elf: Igazából sajnálom őket. Egy szörny az apjuk, nem csoda, hogy ilyenek.
Ember: Ez jó menet lehetett…
Fél-elf: Fél-ork? Jujj.
Gnóm: Nem értem. Az emberi agynak kellene párosulnia a szörnyek erejével. Ja, hogy ez történt?
Törpék: Végülis…
Sötételfek: Hasznos kis faj, házőrzőnek kiválóak.

Gnómokról:

Elf: Elvarázsolt figurák.
Ember: Huhúúú….
Fél-elf: Hajjajjj…
Fél-ork: öööööö….
Törpék: Ajjajj…
Sötételfek: Hm…

Törpék:

Elfek: Ki se látszanak a szőrből.
Emberek: Az ágyékomig nem érnek fel.
Fél-elfek: Ha nem nézek a lábam elé, akkor felesek bennük.
Fél-orkok: Tűrpe? Húúúún?
Gnómok: Ez igen.
Sötételfek: Kibelezem.

Sötételfekről:

Elfek: Tagadok velük mindennemű rokonságot.
Emberek: Muszáj?
Fél-elfek: Olyanok, mint az éjszaka.
Fél-ork: öööö….
Gnóm: Bőrük színe kifejezi a belső lényüket.
Törpék: Halál reá!!!

Szikalöböl Tanácsosaként a város érdekeit szem előtt tartva a következő intézkedéseket teszem:

-A külső kerületekben a Zujm szívét ezennel átnevezzük a Város szíve nevű ligetre és a munkálatokat sürgősen befejezzük, hogy végre városunk lakói számára közelebb hozzuk a természetet.

Ennek érdekében keresünk:

-Egy szobrászmestert,aki megörökíti városunk összefogását egy szoborkompozícióban, amit a Tengeri sárkánnyal vívott harc inspirált.

-Építő munkásokat, és kerttervezőket, akik segítségével a Külső városban félbe maradt kertet befejezhetnénk. Kérünk minden klánt, ötleteivel járuljon hozzá, hogy egy gyönyörű ligetté változtassuk a területet, ahol testünk és szellemünk felüdülhet.

A továbbiakban pedig:

-Hamarosan benyújtunk egy törvénytervezetet a Tanácsnak.

Hosszú és fáradtságos küzdelem árán végre a Szikalöbli Tanács nyit a klánok felé. Forradalmi esemény volt, hogy a város klánjai tanácsnokot delegálhattak a polgárság nevében. Mindannyiunk szíve ujjong a hír hallatán és valamennyien boldogok vagyunk, hogy két ilyen csodálatos nő -akik nemcsak szépek, hanem okosak is,- képviselnek mindannyiunkat a SziTa előtt. Érdemeiket nem vitathatjuk, hiszen ismerjük őket jól valamennyien.
-Megtiszteltetésnek érzem, hogy ilyen sok klán talált alkalmasnak a feladatra, és rám szavaztak és ez motivál engem, hogy ne okozzak nekik csalódást semmilyen körülmények között.- mondta Meddra Aequtissa, az új tanácsosasszony.
-Mindent el fogok követni, hogy mindenki akaratát tolmácsoljam a város vezetése felé, és így a városnak az érdeke érvényesülhessen. Nagyon jól esik számunkra a Tanács gesztusa, hogy nyitnak felénk, és ezzel egy újabb virágzó korszak érkezett el a városunk számára.