Újabb névtelen levelet kapott a szerkesztőségünk. Legutóbb az ilyen levél valaki halálát jósolta meg azonban nem titkolhatjuk el a lakosság szeme elől. Talán segíti a városőrség munkáját, hogy mihamarabb véget vessenek a magukat csak Megváltónak nevező szekta munkásságának.

„ Most már tudja mindenki, mi vagyunk azok, kik az életet adománynak tartják, és ki nem érdemli, attól mi azt elvesszük. Hamarosan olyan sokan leszünk, hogy a városszerte rettegnek majd nevünk hallatán. Ha Te is hiszed, hogy az életet meg kell becsülni, aki pedig nem teszi, attól meg kell vonni, akkor a Megváltók közt a helyed. Csak végy életet, hagyd ott a Megváltók jelét - vörös tintával írt díszes M betű - a helyszínen, s mi felkeresünk Téged.”

Megrázó, nyílt toborzó levél. Mindenki ügyeljen magára és sötétedés után ne merészkedjen ki az utcára. Remélhetőleg az otthonunkban biztonságban vagyunk. Ezért is kéri a szerkesztőség, hogy fogadják be az orkvonulásban hontalanná vált Érkezőket, mert veszélyben az életük.

Tisztelt Olvasó!

Immáron hónapok óta, eredeti terveimhez képest jóval hosszabb ideje tartózkodom Sziklaöböl városában, mely prosperálásával, haladó gondolkodásával és teremtő erejével kilóg a sorból. Legalábbis üdítő változatosság volt fejlődését látni közel öt hónappal ezelőtt, amikor is Távolrév ostromtól lepusztult, Ötbánya barbárok fenyegette, és Pormeder természet sújtotta városa után ide érkeztem.
Ez a növekedés és bizakodás töretlennek tűnik, még ha ezen városnak is ugyanúgy megvan a maga baja, mint mindegyik másiknak. Első helyi írásom, gondolják bár elfogultnak, tisztelgés ezelőtt a pozitív szellem előtt, mellyel mostanáig csak itt találkoztam.

Még bőséggel az Áradás havának idusán történt, hogy a városvezetés védművek felépítését rendelte el a várost környező, stratégiailag fontos pontokon, elsősorban a kereskedelmi vonalak és az ork vonulás szemmel tartására. Négy klán jelentkezett, hogy önnön költségen vállalja az őrtornyok felépítését, későbbi fenntartását és védelmének ellátását. A városvezetés és a segítőkész klánok előrelátását mi sem bizonyítja ékesebben, mint a várost a közelmúltig fenyegető veszély; a helyzet ugyan nem volt biztató, de sokkalta inkább az, mint az őrtornyok nélkül lett volna, melyek hősies védőikkel megakasztották a fenyegető hordák haladását, időt biztosítva a városnak, hogy felkészüljön, a városhoz közel élő népeknek pedig, hogy a falak oltalmába menekülhessenek.

Még nagyban zajlottak az építkezések, amikor először elbeszélgettem a városért nagy áldozatot hozó négy klán vezetőjével.

Morganus Yl Chays - a Szellemlovagok Nagymestere:
Érdeklődésemre kifejtette, klánjával azért jelentkeztek elsők között arra a nagyszabású feladatra, hogy ezzel is óvják a várost az orkvonulástól, valamint a kereskedőket a portyázó haramiáktól. Bár az őrposzt a harcok kezdetekor még nem állt, a Szellemlovagok élenjárásukkal és példamutatásukkal, Nagymesterük pedig nem csekély szervezőmunkájával nagyban hozzájárult, hogy a városvezetés által megálmodott öt toronyból három a vonuló horda útját állta.

Otrukh Durgen - a Démonhold klán vezére:
Beszélgetésünk során hangsúlyozta, hogy klánja azért vállalt szerepet a védelmi beruházásban, mert Sziklaöböl biztonságát kiemelkedően fontos közös célnak tartják.
A klán az Árnyéktorony felépítésével járult hozzá a város védelméhez, a védmű pusztulásáig becsülettel szolgálta célját. A város polgárai innen kapták az első, harcba hívó hadijelentést.

Kobzafa ar Miglar - a Hímzett Tekercsek Szövetségének feje:
Természetesnek vette, hogy kivegye a részét a város védelméből. Hozzáállása azt bizonyítja, hogy a Szövetség Sziklaöböl elkötelezett, felelősségteljes klánja.
A Kémlelő volt az a torony, amely elsőként észlelte az orkok közeledtét, és figyelmeztette erre a többi tornyot, valamint magát Sziklaöblöt. Szintén elsőként bocsátkozott harcba és tartotta fel a fenyegető hadakat.

Sebhelyes Blaise - a Szellemsárkány és immáron a Parti őrség kapitánya:
A leleményes kapitány beszélgetésünk során elmesélte, hogy Sziklaöböl egyik legerősebb klánja kezdetben a háttérbe húzódott, esélyt adva más klánoknak a szerepvállalásra. Csak amikor több jelentkező már nem akadt, akkor léptek elő és vállalták a Sárkánytövis felépítését. Blaise kapitány nem rejtette véka alá, hogy az elsődleges - város- és kereskedelemvédő - célon túlmenően klánja azzal a céllal vett részt ebben a komoly vállalkozásban, hogy városban betöltött pozícióját erősítse. A fejlemények az Ő éleslátását is igazolták, s valóban nem lehet panaszos szava senkinek a városban. A Szellemsárkány csakúgy, mint a korábban említett három klán, rászolgált a város megbecsülésére és hálájára.

Érdeklődésemre a három őrtornyot építő klán vezére megerősítette, hogy az orkvonulás elvonultával, amennyiben ezt a városvezetés igényli, készek újraépíteni az őrtornyokat. Tapasztalva azt, hogy ezek a védművek milyen hatalmas szolgálatot tettek a városnak, okkal bízhatunk abban, hogy a jövőben nem három, hanem az eredetileg megálmodott öt torony áll majd Sziklaöböl védelmében.

Kelt
Corvus 627. évében, a Gnómok havának 22. napján

Radeck Harunn,
a független hírmondó tollából

Pár órával az orkok kiűzése után gyors tanácskozást kívántak meg az események. A Sziklaöböli Tanács az alábbi rendelkezéseket teszi közzé:

- A külső kerületek romokban hevernek, sok polgárunk vált hajléktalanná. A klánok fogadják őket otthonaikba, míg a várost újjá nem építjük.

- A háború megviselte városunkat, félő, hogy a bűnözés elszaporodik. Veszteségeink megkövetelik, hogy minden klán delegáljon tagokat a városőrségbe. Megeshet, hogy néhány zöldbőrűnek sikerült elbújnia a városban. Mindenki legyen óvatos és elővigyázatos!

- Nagy veszélynek vagyunk kitéve az által, hogy a város kapuja teljesen tönkrement. A klánok delegáljanak tagokat a Kőművesek Céhébe. Egy hatalmas és biztonságos kapu építése mindennél előbbre való, valamint a nagyobb védettség érdekében a belső kaput is fel kell építeni. Ezt követően kezdődik meg a Külső kerületek helyreállítása.

- Elrendeljük, hogy minden klán fizessen 21 lélekszilánkot, melyből a háború után felmerülő költségeket fedezni tudjuk.

- A Hímzett Tekercsek Szövetsége klán mentesül a fent említett adó alól, ha a Holdfák kertjében megnyitnak egy füvészkertet, ahol gyógynövényeket és ezekből készülő italokat készítenek, és értékesítenek.

- Seran főkapitány egészségügyi problémái miatt kénytelen visszavonulni hivatalából. Helyére Jaq Dorn Daer kapitányt állítjuk Seran visszatérésig. Feladata a városőrség szervezése a járőrcsapatok ellenőrzése.

- A Hadurak klán bármi áron gyűjtse be a klánoktól a fentebb említett lélekszilánkmennyiséget, és állítson őrséget a kapuhoz.

- Forrás - A Láthatatlan Erő és a A Tradíciók Útja klán gondoskodjék az ork tetemek eltűntetéséről, és helyezze örök nyugalomra az elesett hősöket a város szívében található békés parkban.

- A Shayelle amazonklán a környéki erdőben állítson őrséget és jelezzen a városnak, ha veszély fenyegeti a várost keleti irányból.

- A Legendák Kalandorai klán delegáljon egy küldöttséget Távolrévbe A Kalózkirály Bandája klán hajójával, kézbesítse a Tanács háláját a királynőnek a nyújtott segítségért, valamint lélekszilánkért (melyet a beszedett adókból állunk) a helyi klánoktól szerezzenek alapanyagokat az újjáépítéshez.

- A Légiónak szintén hálával tartozunk. Mivel nagy veszteségek érték városunkat is, így nem tudunk, csupán egy századnyi katonát küldeni Ötbányára.

- A Szellemlovagok, a Corvus Pörölye, a Démonhold és a Szellemsárkány küldessék legjobb diplomatáikat Ötbányára az önkéntesekkel és katonákkal. A város vezetőségének vigyék hírül, ha Ötbánya nagy szomorúságunkra elesne, Sziklaöbölben szívesen fogadjuk Ötbánya népét, valamint ajánlják fel, hogy a Mithrill bankot átmenekítik Sziklaöbölbe, mielőtt valami balul sülne el, és hadizsákmányként Pormeder ráteszi a kezét. Ha Ötbánya elbukik, abból építhetik fel új otthonaikat városunkban.

SziTa
627. év A Gnómok havának 21. napja

A Zöld Lappány Fogadó elé kifüggesztett tekercs:

Sziklaöböl népe, kedves Vendégek!

A támadó orkok nem kíméltek minket, katonáinkat, városunkat.
A Külső Kerületek romokban áll, szívügyemnek érzem a menekültek sorsát, hiszen ilyenkor csakis az összefogás segíthet.

Jó példaként elöljárva a Zöld Lappány ideiglenes szállást biztosít az otthonukat elhagyni kényszerülteknek.

Szabad termeinkben 50 fő befogadására képes hely van.
Napi két, meleg étkezést is biztosítunk, a Fogadó számlájára.

Caite Skogskatt

A csata elhúzódott. Pontosabban az ostrom. De erre számítani lehetett. Persze volt, akit ez meglepetésként ért. Főleg az, amikor a trollok és orkok áttörték a falakat. A sziklaöböliek nem igazán értették, hogy történhetett meg ilyen a városukkal. Az ellenség idáig hatol és már házaikat égeti fel? szeretteiket mészárolják le? És semmit nem tudtak ez ellen tenni. A révi csapat arcán nem láttam ilyen érzelmeket. Nem igazán lepődtek meg. Sokkal inkább az unalmas beletörődés volt rajtuk. Mintha csak azt gondolták volna: „Már megint…”
Nem is csoda, hisz nekünk távolrévieknek mindig is nagyobb tapasztalatunk volt az ilyenekben, gondolok itt az orkokra és a városvédésre. Nem is csoda, hogy szervezetten tudtunk visszavonulni míg a város eredeti védői szétszóródtak, elaprózták erejüket, hogy az orkok könnyedén tudják egyesével felmorzsolni őket később. Én nem igazán értettem, hogy miért akarnak fogócskázósat játszani a harc közepében és be kell vallanom, volt akkora káosz hogy elsőre nem is láttam át a miérteket. Később tudtam meg, hogy meghalt a vezetőjük és láthatóan ezzel az egész parancsnoki lánc szétbomlott, mintha mások nem is tudták volna, mit kellene ilyen helyzetben csinálni.
Mindenesetre engem és egy egy lovagot bölcs előrelátásában Adrian nagymester el is küldött, hogy még időben biztosítsuk a fontosabb dolgokat a városban: a Templom könyvtárát és az ottani fontosabb személyeket. Újabb dolog amire az itteni katonák nem gondoltak, hisz önelégültségben fel sem merült bennük a lehetőség hogy ennyire rosszra fordulnak a dolgok. Szerencsére a templom lakói több racionalitásról tettek tanúbizonyságot és értek ott még egyéb váratlan csodák és meglepetések is…

Brutális Joe, történész

Városunk nehéz napokat él át, talán eddigi életünk legnehezebb napjai vannak mögöttünk, s még előttünk ki tudja hány napig, hétig vagy hónapon át. Eme nehéz helyzetben Öböl bátor polgárai fegyvert ragadtak, hogy megvédjék szeretett városukat az orkokból s megannyi szörnyű teremtményből álló hordától. Ám a penge élénél van egy erősebb, hatásosabb fegyver a kezünkben… A hit… Hit abban hogy jobbá tehetjük életterünket, jobbá válhatunk s célja van életünknek… Igen testvéreim, célja van halandó létünknek… Kellő irányítással kiteljesedhetünk, megtalálhatjuk a saját utunkat ebben a kusza világban. Felülemelkedhetünk az emberi gyarlóságokon egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb életet élve napról napra…. S hogy ki hozza el közénk eme földi jólétet? A Forrás… Eme új vallás most bontogatja még hártyavékony szárnyait a városban, ám kis idővel megerősödünk s a hit igéje messzire száll majd, a városfalon kívülre széjjel egész Corvuson. Bizony barátaim… Eme ősi eszme s azt zászlaján hordozó ősi érkezők utolsóinak egyike az ki vezeti vallási gyülekezetünk tagjait a rögös úton a megvilágosodás felé…

Íme az irány, melyre indulva ti is elképzelhetetlen magasságokba repíthetitek lelketeket, át a felhőkön, fel az ég felé, egyenesen Thrillionba.

” Végigmenni a kijelölt úton … bármi áron. Csak most indulunk el, és ismeretlen az előttünk álló út, mégis töretlen hittel lépünk újra és újra. Bízunk, hiszünk, s harcolunk. Ha kell a hit erejével, ha kell a penge erejével, ha kell mágiával. Nincs kétség szívünkben. A Forrás mutat utat, s mi követjük akaratát. Feltétel nélkül. Nem kérdezünk, nem mondunk ellen szavának. Ez az egyetlen törvény. Végigmenni az úton mindegy hová vezet, hogy milyen nehézségek árán érjük el célunkat, hogy milyen áldozatot kell hoznunk. A fontos, a megérkezés. A felemelkedés. “

Szeretett Sziklaöböl lakói!

Diadalra ébredhettünk, mert a reménytelennek tűnő hajnal után dicsőségben virradt fel a nap városunkra. Révi barátaink segítségével Seran tábornok vezényletével szétkergettük a több száz főt számláló ork hadtestet, kiknek java része mostanra holtan fekszik az ötbányai út mentén és a falak tövében.

De ez csak egy csata volt a háború forgatagában, és szavaimat rövidre is fogom, mert On-Daer kapitány kürtje vészt jelez, az igazi ork sereg közeledik, és sok még a tennivaló. Sokan elestek közülünk is, de a sérülteket mihamarabb az ispotályba szállítják, s ki elég merész, onnan visszatérhet a falakra akár.

Jöjjön még, ki eddig nem tette, mert ki tudja, miféle szörnyekkel nézünk ismét szembe mi mind. Gyertek, és harcoljatok velünk, magatokért és otthonotokért, Sziklaöböl városáért!

Hogy holnap is ilyen dicsőséges hajnal virradhasson a Szikla és Tenger nászának városára!

Ishior Del Athor sziklaőr

Magam is megjártam a poklot, és mindazt, ami odakint rejlett… A Ködvölgy mindig is veszélyes hely volt, de reméltük, ezúttal máshogy lesz. Hogy a tornyok tán biztonságot adnak, erőt, mely megállíthatja majd az ork seregeket.
Tévedtünk.
Ha nincsenek a sziklaöbli polgárok, a katonák, városőrök, sziklaőrök, sosem érjük el a szeretett város falait. Magam is sziklaőr vagyok, és az Árnyéktoronyban teljesítettem szolgálatot. Láttam pusztulni a Sárkánytövist, hallottam romba dőlni a távolban a Kémlelőt. De szerencsére On-Daer kapitány visszavonulót fújt, és az Árnyéktornyot feladva a város alá vonult.
de Loup kapitány, a felderítők parancsnoka volt csak, ki maga köré gyűjtött minket, csapdákat állítottunk, és időt nyertünk társainknak. Nagy fegyvertény, de sikeresen tartottunk fel öten egy egész ork hadtestet, jelentős veszteségeket okozva nekik. Persze, sokáig mi sem dacolhattunk velük, mert megsérültünk és kimerültünk, de élünk.
S ki él, harcolhat még később is, mert az orkok már a falak alatt vannak. On-Daer kapitány és Seran parancsnok vezetik a hadtesteinket, és ha jól láttam, távolrévi lobogókat, meg a Lyen-Mortok zászlaját is csapkodta a szél a vértesek sorai előtt.
Nem vagyunk egyedül, és a város kitart majd! Bár a tornyok odavesztek, a harcosok még állnak, akárcsak a Kapu és a Falak. Kitartás, Sziklaöböl polgárai! Nem ez lesz az utolsó orkvonulás, mit városunk lát, s mit városunk fiai megtörnek…

Kitartás!

Ishior Del Athor sziklaőr

Az Oroszlánkarom Lovagrend Tanácsa nevében az alábbi kiáltvánnyal fordulok Corvus valamennyi városához:

Érkezők!

A háború nem vezethet győzelemre. A gnómok havában járunk, melyet az orkvonulás hava fog követni. Jön a tél is és ahelyett, hogy ezen viszontagságokra készülnénk fel, egymás ellen acsarkodunk és pusztítunk, ahol csak tudunk.

Jön a tél, és ha a vetés nem lesz betakarítva éhínség és gazdasági visszaesés fogja sújtani városainkat és még akár évekig is gyászolhatjuk azt az Érkezőáldozatot, amit a háború és annak következményei fognak követelni.

Az orkvonulás havában a szörnyek mindig is veszélyt jelentettek városainkra, melyeket meggyengítenek a harcok.

Éppen ezért ismételten összefogásra sürgetek mindenkit és javaslom egy Városok közötti Békéltető Bíróság felállítását, ahol független Bírák előtt az egymással háborúban álló két város előadhatná panaszait és olyan döntés születhetne, mely városainknak kedvező és újra megteremthetné az egységet valamennyiünk között.

Este volt már, mikor a hajó megérkezett. Pompás bárka, de ez nem csak annak volt köszönhető, ahogyan megépítették, sokkal inkább amiatt, hogy mit szállított. Több mint kétszáz derék távolrévi legényt, talpig vasban, szívükben pedig bátorsággal. Gyomrukban pedig volt némi ital is, hogy az utóbbira rásegítsenek.
Az itteniek elég nagy meglepetéssel fogadtak minket. A meglepetés elsősorban az arcukra ült ki, másodszor pedig abban nyilvánult meg, hogy nem volt fogadóbizottság. Adrian, a hadak vezetője, természetesen még éjszaka is csillogó vértjében – azt hiszem ki akarta hangsúlyozni nemesi mivoltát ezzel is illetve hogy ő a TKL nagymestere. De lehet, hogy csak divatbolond. Azt hiszem ezt majd még megkérdem tőle. – állt a mólón és a hajóról is már nagyrészt lejöttek derék katonáink mikorra végre odaért az egyik megmentendő Sziklaöböli vezető.
Adrian természetesen nagyon hamar biztosította róla, hogy meg van mentve, nem azért jöttünk, hogy nyomást gyakoroljunk a városukra. Elvégre Sziklaöböl már csak egy ilyen város, biztosítani kell őket az ilyesmiről. Amint az ehhez szükséges formaságokkal megvoltunk máris útbaigazítást kértünk, hogy merre találhatóak még megmentendő egyének.
A Nagymester láthatóan sokkal inkább el volt foglalva az orkokkal, elsősorban az ő lelküket akarta megmenteni a maga módján, így hát azonnal a falakhoz vezettek minket ahol nagyon sok megmentendő orkkal találtuk szembe magunkat. Vezetőnk nem is várakozott nagyon sokáig mire kiadta a parancsokat, majd pedig halált megvető bátorsággal egyes egyedül nekivetette magát az ork seregnek, hogy megmutassa ezeknek a Sziklaöbölben nevelkedett vizes fiúknak, hogy hogyan kell révi módra orkot aprítani – tudniillik nekünk sokkal nagyobb tapasztalatunk van az ilyenbe. Fél-orkunk is több van, azokon gyakorlunk. De hát matróz néptől nem várhatjuk el, hogy értsenek az ilyesmihez, ezért is van ránk szükségük. – és azonnal követte is hetven darab a katonáinkból, hogy biztosan egyedül tudjon hőstetteket véghezvinni leendő hős Vezetőnk.
Persze ez még csak az első pillanatok voltak, de máris mekkora sikerek! Érzem, jó történet lesz ez, érdemes volt velük tartanom…

Brutális Joe, történész